Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kiss András: Adatok egy válságtüneteihez (1657 június-július)

fel nem égették őket, az kik megsaccolván, Szakmar alól erre Nagy Banya fele indultának, hogy az mely úton urunk kiment, azon úton ők is bejöjjinek. Valahol pedig elmennek, sehol csak egy ház is meg nem marad, hanem minden falukat, várasokat tőből kiégetnek és az embereket is valakiket kaphatnak, levágják. Ugyan ez mai napon Máramarosból kapitán urunknak is érkezek levelek, hogy Maramarosnal is nagy készölettel akarnak kiütni az tatárok lengyelekkel edgyött, kik közül immár nyelvet is fogtanak. Azért kegyelmetek országunknak ily éktelen pusztulását hallván, mivel nekünk is vadnak az szoros utakon bizonyos embereink, külgyön vagy három- vagy négyszáz jó puskás gyalogokat, hogy ellenek állhassunk, mert itt erőt vívén, az egész országon általmennek. Tudom jövendőben az mi kegyelmes urunk az kegyelmetek hívsígét kegyelmesen fogja agnoscallnija. Ebben kegyelmetek ne kételkedgyék, hanem idején az több szász városokra is tegyen hírt, mert süketségre vévén az dolgot kegyelmetek mind maga s mind az egész ország kárt vall. Amplissimis dominationes vestrasqua féliciter valere desideramus. Dátum in arce Kővár die 27 Junii 1657. Eiasdem amplissimarum dominatione vestrarum servire paratissimus Petrus Pastuly [A levél külzetén, más kézzel:] Anno 1657 die 27 Junii allatáé ratione famae tristissimae hostium ingressum magnam rabiem...' Záró gyürüpecsét nyoma. 1. Következik egy kiolvashatatlan szó. 4. 1657. június 27. Zsibó A dési bíráknak küldött tudósítás a lengyelek pusztításairól és szándékairól, a zimbrai szoros bevágásáról, Szatmárnémeti és Beregszász feldúlásáról. Bit I. 15456. (régi jelzet: 56.) sz. Feltehetően a beszterceieknek megküldött egykorú másolat, [A hátlapon címzés:] Az desi bíráknak nekem jóakaró uraimnak adassék Az Úr oltalma legyen kegyelmeteken. Tegnap délután három óra után indultam ki Zakmarra, az hova nagy rettegéssel és minden emberi reménség kiül az Isten [?] elvitt s onnan meghozott, kiért legyen áldott szent neve. De uram, én senkit nem rímitek, csak azt mondom, magára igen vigyázásban legyen, mert szándéka az ellenségnek Bania, Des, Colosuar, Fejeruar. Az zimbrai szorosnál be vagyon az út vágva, az banniai had ott ecagita [?], arra legyen segítséggel kegyelmetek, hogy ott el ne jöhessen. Hátul az Isten mutat segítséget, mert Gientzi uram ezer lovassal érkezett, Rosaljban szállott. Az menni falu volt mind megégett, tegnap az mikor kiindultam, akkor gyújták meg Németinek hátramaradott részét. Én meg nem írhatom, hanem csak ez, hogy én az mit láttam iszonyúság. Kiváltképpen az szegény Berekszasiakon az mi esett, kiknek vérekben bokáig járhattak az templiomban, ezek előtt se leány, asszonyember, gyermek, férfiú nincsen, hanem