Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Nagy Ferenc: A szabolcsi diákok szerepe a forradalmi eseményekben (1956)

Egy másik köpködő diák Kozma Béla a forradalom alatt néhány társával felkereste a kiegészítő parancsnokságot és követelte, hogy a vörös zászlót vegyék le. A vizsgálat azzal zárult, hogy négy diákot kizártak az ország összes középiskolájából.

2

" Kizárással, pontosabban más iskolába történő áthelyezéssel végződött az az ügy is, amelyik 1957. tavaszán a Kossuth gimnáziumban történt. Az MSZMP erősítésére, a Kádár-kormány támogatására nyitott teherautókon a megyei pártbizottság agitátorai járták a falvakat. Egy ilyen, a propagandamunkáról visszatérő, piros zászlóval feldíszített teherautót és annak utasait a gimnázium előtt a diákok széndarabokkal megdobáltak. A dobálás hevében az osztályterem egyik ablaka is betört, így tehát könnyű lett volna a vétkesek nyomára akadni. A dobálást kezdeményező megszeppent diákok osztályfőnökükhöz Katona Béla tanát úrhoz fordultak. A tanár úr tisztában volt az eset súlyával és azzal is, hogy maximum egy órán belül a pártbizottság emberei megkeresik az iskolát az ügy kivizsgálására. Ezért a betört ablakot a legközelebbi asztalossal megjavíttatta és szigorú hallgatást parancsolt a tanulókra. A pártbizottság kérésére napokig folyt a vizsgálat, de nem akadt senki aki a tettesek nevét elárulta volna. Ennek ellenére a pártbizottság parancsára az iskola igazgatója kénytelen volt példát statuálni. Más osztályból, más bűnökért két tanulót áthelyezett más gimnáziumba. A szabolcsi forradalmi eseményekben a diákok szerepét vizsgálva minduntalan felvetődött bennem a kérdés, hogy milyen arányban motiválták a tetteket a fiatalos hévnek, a meggondolatlanságnak, a vagányságnak az ifjakra jellemző vonásai? Es milyen arányban kereshetünk a tettek mögött ideológiai állásfoglalást, tudatos szerepvállalást? A nyíregyházi forradalmi ifjúság mártírjának Dandos Gyulának a bírósági tanúvallomását olvasva rájöttem, hogy ez a kérdés igazából nem is válaszolható meg. Dandos városi vagányoknak nevezi azokat a srácokat, akik virtusból megdobálták a római katolikus templom mellett beforduló tankokat. Ugyanakkor maga arra biztatja társait, hogy a röpcédulákat kövekbe csomagolva dobják az orosz autókra, tankokra. A forradalmak a történelem sajátos periódusai, melyeket más mércével mérünk, más értékekkel ítélünk. Bennük kézenfogva jár a szent cél, a nemes ideológia és a vakmerőség, a vagányság, a túlfűtött érzelem. Úgy gondolom, hogy a szabolcsi diákok szerepét az 1956-os forradalomban ilyen mércével fogja mérni majd az utókor.