Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Dráviczki Sándor: A Nyíregyházi Állami Tanítóképző 1948-1959 közötti története

1950-től az iskolákban az egyik központi feladat a marxista-leninista világnézet megalapozása, kialakítása volt, még "pártosabban", tudományosabban. A meggyőzés eszközeit kívánták eközben is az adminisztratív eszközök helyett alkalmazni. Az erkölcsi, politikai nevelés "céljait" kellett "szolgálni" a nevelőknek azzal is, hogy "szükséges volt" a tananyagnak azon részeit "mélyebben bemutatni", melyeknek világnézeti vonatkozásuk volt. A tanárok legtöbbet azért igyekeztek tenni, hogy az ifjúsággal megszerettessék a nevelői, tanítói pályát, feltárják annak szépségeit, s így a hivatástudatot kialakítsák, megerősítsék bennük.

33 "A hivatás egész életre vállalt, melyet mindenki csak akkor tölthet be jól, ha képességeinek megfelelően tud választani".

36 Ezért volt döntő szerepe az iskolában a hivatásra nevelésnek. Önállóbb és kezdeményezőbb tanítójelölteket igyekeztek kibocsátani. Igényes munkát végeztek annak érdekében, hogy a tanulók tie csak látszattudással rendelkezzenek, hiszen az ő tudásuktól, tájékozottságuktól is függött a község, a tanya lakosságának szellemi felemelkedése, állapota. A falujárásban az osztályfőnök vezetésével minden osztály részt vett, így a tanulók nem maradhattak ki az ott folyó „felvilágosító és szervező munkából". A "falujárás" eseteinél a tanárok azonban azt tartották igazán fontosnak, hogy a jövendő tanítók megismerjék azt a szülői és gyermeki légkört, környezetet, amiben majd tanítóként dolgozni fognak. Az esztétikai nevelésnek, ami magában foglalta a kulturált magatartást, az iskola belső rendjének megtartását, az irodalom-, az ének-, a rajz- és sportműveltséget, szintén fontos szerepet tulajdonítottak. A zene változatlanul az egyik legfontosabb esztétikai nevelő erőt képviselte a képzésben.

3

* A nevelési célok és feladatok megvalósításában nagy segítséget jelentett a diákotthoni élet. A nevelés legfontosabb eszköze továbbra is a tanítási óra, az ifjúsági szervezet, a diákotthon, az ünnepélyek, a könyvtár maradtak, de mellettük más nevelési színterek és formák is szerepet játszottak. Ilyenek voltak a tanulószoba, szakkör, társadalmi munka. Az ifjúsági egyesületek a szakkörök az érdeklődőbb, öntevékeny tanulók önképzését, általános és szakmai műveltségük fejlesztését szolgálták. Ebben az időszakban a következő ifjúsági egyesületek, szervezetek és szakkörök működtek az intézetben: Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ), Diákszövetség, Sportkör, Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), Önképzőkör, Énekkar, Zenekar, Ifjúsági Segítő Egyesület, Ifjúsági Vöröskereszt, Diákkaptár, Színjátszó Csoport és fizika, biológia, orosz, kémia, magyar irodalom, pedagógia, földrajz, matematika, rádiós, modellező, népművelés, történelem, technikai szakkör. Új szervezet a DISZ volt, mely 1950-ben alakult.

39 Az akkori mozgalmi szellemnek megfelelően lelkesedéssel és komoly munkateljesítménnyel kezdték a munkát. A DISZ feladatai közé tartozott a szakkörök működtetése