Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Margócsy József: Nyíregyháza nemzet- ill. országgyűlési képviselői 1848-1944 között

is: 812-en szavaztak jelöltjükre, míg Lónyay grófnak 643 szavazattal kellett megelégednie. Az 1875-i nyári választások idején a megreformált részvételi szabályok szűkítették Vidliczkay híveinek táborát, éppenséggel a csizmadiák nagy részét fosztották meg szavazási "tehetségétől". A szabadelvű V

écse

y Tamás /18391912/ eperjesi jogakadémiai tanár a kormány jelöltje, akinek sok egykori tanítványa él és működik a városban, s akinek tekintélye tovább emelkedett azzal, hogy az előző évben Budapestre nevezték ki egyetemi tanainak s evangélikus vallású. A választáskor Vidliczkay három szavazattöbbséggel nyert. A következő, 1878. augusztusi választások előtt a kormány nem küldött hivatalos jelöltet. Vidliczkay nagyra nőtt népszerűségére tekintettel helybeli ellenjelölt sem akadt. - 1881-ben ez a helyzet ismétlődik meg: mindkétszer egyhangúan megválasztva küldték Nyíregyházáról az országgyűlésbe. Ez utóbbi ciklus alatt folynak a tiszaeszlári események: 1883-ban a nyíregyházi városháza nagytennében folyik a per tárgyalása, mivel a törvényszék hivatalai is a városháza épületében kaptak helyet. A megyei antiszemitizmus a városban is terjed, sőt a balpártban, Vidliczkay környezetében is talajra talált, mindezzel azonban ő nem vállalt közösséget, így 1884-ben, a választások előtt 10 nappal már visszalép a hatodik jelölésétől. A függetlenségiek hirtelenében a párt népszerű helyi elnökét. Somogyi Gyula kir. közjegyzőt küldik harcba, - s nem is eredménytelenül. Itt, ezt a ciklust átugorva, 1877 tavaszára térünk át, amikor a kormány az igazságügyi minisztert, Fabinyi Teofilt /1822-1908/ tervezi Nyíregyháza képviseletére. A helyi függetlenségiek csakis Vidliczkayban látják azt a személyt, aki siker reményében mérkőzhet meg az országos tekintéllyel. A választásra egységbe verődve állnak ki: ez meghatja az immár 69 éves Vidliczkayt. Június 17-én, szoros harcban, 591:518 arányban győztesként veheti át hatodik nyíregyházi mandátumát, ezúttal immár öt évre. Ezt azonban már nem töltötte ki, mert 1890. augusztus 21-én meghalt, a ciklus hátralevő idejére pótválasztást írtak ki. Vidliczkay hosszú parlamenti működését illetően gyakran emlegették azt a nevezetes felszólalását, amelyet az u.n. bosnyák kérdés

ben mondott el. Az 1878-ban véghez vitt boszniai okkupációnak már a polgári közigazgatás bevezetésekor megmutatkoztak sebezhető pontjai. Ezek a nehézségek kerültek az országgyűlés elé 1882-ben. Beszédében Vidliczkay visszatekintett magára az okkupációra, az elfoglalás történetére. Az egésznek -mondotta- az a bűne, hogy a bosnyák népet egyszerű dolog

nak tekintik, amelyet úgy lehet birtokba venni, kezelni, mint valamilyen gazdátlan vagyontárgyat, így ez az elfoglalás lényegében nem egyéb, mint egy nemzetközi államcsíny. Képviselőnk ekkor a legnagyobb ellenzéki párt 78 tagjának egyike, a 263 tagot számláló kormánypárttal szemben. Ez a felszólalása meleg elismerést váltott ki,