Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Galambos Sándor: A kiegyezés ellen (Böszörményi László harca eszményeiért)

legnagyobb ellenségünkre, az osztrák házra, e megtestesült hálátlanságra pazarolták... nagylelkűségüket." A nagykállói követ tisztelettel említette viszont politikai eszményképeinek, Batthyány Lajosnak és Teleki Lászlónak a nevét. Ok sajnos már nem élnek, de a harmadik, a vezérlőcsillag, Kossuth Lajos"... még él és működik hazánk, s az emberiség javára." Kossuth említése igen alkalmasnak bizonyult a politikai hovatartozás kifejtésére. Az ő neve ugyanis nemcsak 1848-at, hanem 1849-et is jelentette. S hiába volt Kossuth a legnépszerűbb a nép körében, a politikai elitből még nevének megemlítését is kevesen vállalták. A fiatal Szabolcs megyei képviselő ezután a deáki felirati javaslatot bírálta konzekvens gondolatmenettel. Egyik végső következtetése az, hogy a 12 évi példátlan zsarnokság után a koronát felajánlani túl nagy engedékenység. E beszédből is kitűnik, hogy Böszörményi az egyéni és a népszuverenitás talaján állva egyenrangú felek megállapodását óhajtotta, nem fogadta el automatikusan az osztrák ház uralmát. Ferenc József viszont még a feliratot is visszautasította, s augusztus közepén királyi leirattal feloszlatta az országgyűlést. Böszörményi László politikai nézeteinek kiteljesedése, de egyben eszméinek bukása, valamint személyes tragédiája a Schmerling-provizórium után, 1865-től következett be. A magyar nép felemelkedéséért folytatott tevékenysége a korábbi időszakokban is sokrétű volt, mindig igyekezett megragadni a szükséges és lehetséges eszközöket, hiszen, ha kellett, fegyvert, a jog erejét, képviselői munkáját használta fel a cél érdekében, de ezek időben követték egymást. 1865-öt követően viszont egyszerre több módon küzdött az általa fontosnak és nemesnek tartott eszményekért. A cselekvési formákat ötvözve kívánta a kiegyezés elleni fellépés hatását megnövelni az országgyűlési padsorokban, a szélsőbaloldal legtekintélyesebb vezetőjeként ugyanúgy, mint a Magyar Újság felelős szerkesztőjeként, valamint a demokrata körök egyik szervezőjeként. E tevékenységi területek természetesen szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Böszörményinek a politikai küzdőténe való ismételt fellépését az tette lehetővé, hogy 1865. november 27-én a nagykállói körzetben újra megválasztották országgyűlési képviselőnek/ Ezen a választáson azonban sokkal kisebb különbséggel tudott győzni gazdag ellenfelével szemben, mint az 186l-esen. A Deák-párt képviselői közvetlen és közvetett támogatást élveztek a hatóságok részéről, különösen a szélsőbaloldaliak ellen fellépők. Egyébként az előző országgyűlés tagjainak alig felét választották újra. E nézőpontból kell értékelni Böszörményi sikerét, s azt, hogy a képviselőházban kb. 20 képviselő csoportosult köré. Böszörményi a szélsőbaloldal legnagyobb tekintélyű vezetőjévé vált. Támadhatatlan múltja, feddhetetlen erkölcse, jó taktikai érzéke predesztinálta erre a posztra. Szekfíí Gyula szerint "... szónoklatával és önálló gondolkodásával tűnt ki."

9 Tulajdonképpen a parlamenti kisebbség