Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Mező András: A patrociniumi helységnevek keletkezése
azonban a változás iránya: a példák többségében az egyéb típusú n é v > védőszent n évi alak változás figyelhető meg (pl. Lovász > Szentmárton, Haripán > Szentdemeter), ritkábban és csak mint kései fejlemény fordul elő, hogy végeredményben nem a védőszentnév győzedelmeskedett, pl. Szentlélek > Oldalfalva (vö. Benkő Loránd: ForschNachb. 309). A tendenciát és irányát a Torna > Boldogasszonyfalva, Lomb > Szentkereszt és az Újlak > Szentjános névcserékkel kapcsolatban Zoltai Lajos már 1925-ben meghatározta (Zoltai: Tel. 54), a kínálkozó magyarázat megfogalmazásától azonban tartózkodott. Arra gondolok, hogy aualógiaként - némely, elsősorban a fonásokkal dokumentálható esetekben - a templomra utaló másik helynévtípus tanúskodásához folyamodhatunk. Györffy György (A tatáijárás pusztításának nyomai helyneveinkben: TúrkEml. 35—8) figyelt föl arra a jelenségre, hogy a templommal rendelkező helységeink, ha a tatárjáráskor vagy közvetlenül utána (de tegyük hozzá: később és más okból is) elpusztultak, s mivel helyüket csak a romos vagy épségben megmaradt egyház hirdette, korábbi nevükhöz igen gyakran az eg),'ház utótagot vették föl. E körülmény kifejezésére azonban nem csupán az építmény közszói megnevezése lehetett alkalmas, hanem a templom titulusa is. Csak három, találomra kiemelt példát idézek. A Szatmár megyei Kathool falu 1390-ben üresen állt, megmaradt azonban a Szent Miklósról nevezett temploma, amelyről máig (Krasznaszentmiklós) patrociniumi nevet visel. A Sopron megyei Nevegyről 1274-ben olvashatjuk pusztulása hírét ("vacitam penitus et habitatoribus destitutam"), határjárása szerint azonban áll a temploma ("iuxta utam publicam circa ecclesiam Sancti Nicolai": AUO. 12: 102), s megújulván Szentmiklós (ma Feitőszentmiklós) néven élt tovább. A Győr megyei Bika földön, amely a tatáijárás óta üres és lakóitól elhagyott, ismeretes volt 1287-ben a Szent Miklós templom, amelyről másodlagos nevét kapta a mai Rábaszentmiklós ("terram Byka vocatam ... a tempore Tartarorum vacuam et habitatoribus destitutam ... ecclesiam in honore Sancti Nicolay constructam": AUO. 4: 293; vö. Kristó 46). 5. A patrociniumi helységnevekkel kapcsolatban még egy nagyon fontos kérdést, a névtípus keletkezésének problémáját kell érintenünk. Kniezsa István - miközben hangsúlyozta a névtípus európai ismertségét - a mi helységneveink e típusának szuverén keletkezését vallotta: "Bár ez a típus az egész DélnyugatEurópában mindenütt nagyon gyakori (északon viszont rendkívül ritka, már Eszak-Németországban is majdnem ismeretlen), a magyar típus ezektől függetlenül alakult ki" (NévtVizsg. 20). Vele szemben a típus idegen eredetéről vallott nézetét Bárczi Géza (Szók. 2 154) fogalmazta meg először: "A faluknak a templomok védő szentjéről való elnevezése nyugati hatásra honosodott meg ... Nálunk való meghonosodása egybeesik a legintenzívebb francia hatás korával." Több helyen Bárczihoz csatlakozik Benkő Loránd is:
