Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Pók Judit: Kísérletek a megyék rendezésére a reformkorban

Szabolcs megye határozatát a Helytartótanács 1846. máj. 27-i leiratában, mint az 1723. 56. t.c-be ütközőt megsemmisíti. A rendek jún. 8-i feliratukban újból a megyei autonómiát védelmezik. A Helytartótanács által hivatkozott törvénycikk a főispánok igazságszolgáltatásról történő gondoskodását, nem pedig tényleges részvételüket mondja ki, és csak főispánokról, nem pedig főispáni helyettesekről, akiknek hivatala törvénytelen, szól. Szabolcs megye előző határozatát nem a megyei jogok kiterjesztésére és a főispániak csorbítására, sokkal inkább saját autonómiája védelmére hozta, melynek egyik legfőbb biztosítéka, hogy kebelén belül csak önmaga választotta bírák ítélhetnek. Kijelentik ragaszkodásukat korábbi határozatukhoz, és kérik a megyerendezéshez szorosan kapcsolódó főispáni hivatalok kérdését az országgyűlés, mint egyedül illetékes elé utalni.^

3 1846. szept. 17-én újabb dörgedelmes leirat érkezik most már a Kancelláriától a megyéhez, mi szerint mikor a törvényeket "semmi tekintetbe nem vévén, az igazgató kormányszéktőli függés és az ezzel járó kötelesség helyett a megye önmaga kényét követi, akkor a fenn említett felírásával nem az ősi rend fenntartására, hanem de sőt inkább ennek minden részrőli felbontására látszik törekedni". A megye azon önkényeskedését, hogy az 1790. 14. t.c. ellenére a Helytartótanácsnak nem engedelmeskedett, Őfelsége rosszallván, a határozatot újból megsemmisíti, és Szabolcsot a köteles engedelmességre parancsolja.

54 Az 1846. nov. 30-i közgyűlés tárgyalja a kancelláriai parancsot. Bónis Sámuel végigtekintve a legutóbbi eseményeken szomorúan jelenti ki, hogy az a hit, mely szerint alkotmányos nemzet vagyunk, merő altatás. A megye határozata törvényes, attól eltérnie nem szabad. Az oly sokat hivatkozott 1723. 56. és 1613. 24. t.c-et citálja. Az 1790. 14. t.c. pedig a municípiumokat hatáskörükben épségben megtartja, olyan értelmet tulajdonítani neki, hogy a megyék minden felülről érkező parancsot elfogadni kötelesek, nem lehet, mert akkor vége lenne az alkotmánynak. Indítványozza, hogy elősorolva a legutóbbi eseményeket, írjanak fel Őfelségéhez, egyébként pedig maradjanak meg határozatuk mellett. Elhangzik még, hogy az 1723. 56. t.c. magyarázata egyedül csak az országgyűlést illeti, hogy a kancelláriai parancsban előhozott példára, mi szerint a megye volt főispánját, gr.Teleki Józsefet az 1836-i tisztújítási kihágások felett bíráskodó törvényszék elnökévé nevezte ki egy királyi leirat, és ezt a megye is elfogadta, hivatkozni nem lehet, mert az a törvényszék nem mint rendes bíróság, hanem mint delegatum judicium ítélt, s abban gr.Teleki József soha nem elnökölt. A leérkezett parancsot egyetlen személy, a kamarai ügyvéd védelmezi, a többség Bónis Sámuel indítványát határozattá emeli.*

5