Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Fazekas Rózsa: Szatmár megye kézműiparának jellemzői 1828-ban
Szatmár megye közgyűlése 1832. évi, a nádorhoz küldött jelentésében utalt rá, hogy a megye "műveltebb részein" lévő "helységekben nemes személyek is gyakorolják a mesterséget, nem csuda tehát, ha lenyen. Kálmándon, Endréden és több népes helységekben mesteremberek nincsenek összeírva." 2 " Nem minősítették mesterembernek azokat sem "akik céhen kívül kontárkodtak és élelmeket nem mesterség által tartották fenn." Végül arra keressük a választ, hogy a Szatmár megyei kézművesipari szakmák közül melyek alkottak céhszervezetet, és melyek tevékenykedtek céhen kívül, mi jellemezte a céhalakulás folyamatát. A legelső céh Nagybányán 1482-ben (szűcs), Szatmárnémetiben pedig 1540-ben (tímár) jött létre. A céhekbe szerveződés virágkora mindkét városban a XVII. századra, illetve a XVIII. század elejére esik. 22 A céhkiváltságok ellenőrzését, megújítását 1761-ben Mária Terézia, majd 1813-ban I. Ferenc is elrendeli. Az 1813. évi rendelet éltelmében csak az a privilégium volt érvényes, amelyet a Magyar Kancelláriánál megújítottak. Szatmárnémetiben 1815 után 7, Nagybányán pedig mindössze 2 szakma képviselői váltottak új kiváltságlevelet. így a XIX. század első felében alakult céhekkel együtt Szatmárnémetiben 12, Nagybányán 3 céh rendelkezett érvényes céhszabadalommal. Privilégiumuk volt még a kéményseprőknek is több más várossal közösen. Szatmárnémetiben az érvényes céhprivilégiummal rendelkező céhekben dolgozott a mesterek 44 %-a, Nagybányán csak 22 %-a. Vagyis a céhek többsége sem Szatmárnémetiben, sem Nagybányán nem újította meg kiváltságlevelét, de érvényes privilégium híján is úgy viselkedtek, mint az igazi céhek. Felsőbányát csak a XIX. század elején ét le el a céh szerveződés hulláma, amelynek eredményeképpen 6 céh alakult, és a mesterek több mint 80 %-át magukba foglalták. Nagykárolyban a XVIII. század folyamán létrejött 12 céh közül csak kettő nem újította meg kiváltságlevelét. Az 1815 után szerveződött 5 céhvei együtt összesen 17+1 céh működött a városban és Felsőbányához hasonlóan a céhes mesterek aránya meghaladta a 80 %-ot. Szatmárnémetiben 19. Nagybányán 23, Felsőbányán és Nagykárolyban 11 olyan szakma létezett az 1828-as összeírás alapján, amelynek képviselői nem szerveződtek céhbe. Vagyis a céhen kívüli ipart űző mesterek aránya Szatmárnémetiben 8 %, Nagybányán 30 %, Felsőbányán 16 %, Nagykárolyban pedig 10 %. A megye kisebb mezővárosaiban csak a XIX. század 20-as, 30-as éveiben alakult egy, legfeljebb két céh. Mivel ezeken a településeken l-l szakmában csak egy-két iparos dolgozott, ezért ún. vegyes céheket hoztak létre, amelyekbe Fehérgyarmaton 9, Mátészalkán és Csengéiben 12 szakma képviselői tömörültek.
