Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Fazekas Rózsa: Szatmár megye kézműiparának jellemzői 1828-ban

Nagybányán minden 15., Felsőbányán minden 31. lakos volt kézművesmester. Ha figyelembe vesszük a legények és az inasok számát is, akkor az iparűzők össznépességen belüli aránya magasabb. 1. sz. táblázat. A mesterek és a legények száma 1828-ban A városok Iparűzők I p a í ű z ő Királyi városok összszáma mesterek legények népessége összesen száma %-a száma %-a Szatmárnémeti 14 279 1 105 755 68 350 32 Nagybánya 4 928 487 324 67 163 Felsőbánya 4 263 170 137 81 Ó 3 19 Összesen: 23 470 1 762 1 216 546 A kézművesipar színvonalának jellemzéséhez fontos annak megállapítása is, mekkora volt azoknak a kézművesmestereknek a száma, akik csupán az év egy részében folytatták mesterségüket. Az esetek többségében az összeírok feltűntették, hogy a mester egész évben vagy csak az év egy részében dolgozik. Az állandóan dolgozó iparűzők aránya magas: Szatmárnémetiben és Felsőbányán 77 %, Nagybányán 78 %. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a királyi városok kézműveseinek háromnegyed része egész éven át folytathatta mesterségét, mert a városi lakosság és a városok vonzáskörzetében élő parasztok kereslete azt lehetővé tette. Ez a piac azonban, mint már korábban is jeleztük, korlátozott, amit leginkább az bizonyít, hogy a mesterek nagyobb része egyedül dolgozott (1. ábra). A legényt alkalmazó mesterek többsége is csak egy, legfeljebb két legényt foglalkoztatott, öt, hat vagy ennél több legény csak az építőipari szakmákban fordult elő. 12. táblázat/ Nagybányán létezett a mestereknek egy olyan kis csoportja, amelyik legénnyel is. legény nélkül is dolgozott. A legények időszakos alkalmazását az egyes iparcikkek iránti kereslet nagyfokú ingadozása magyarázhatja.