Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Kiss András: A Kolozsvári Állami Levéltár Szatmár vármegyére vonatkozó iratai

tudományművelési igényeinek valóra váltására 1859-ben megalakította szervezeti keretét: az Erdélyi Múzeum-Egyesületet. Ennek könyv- és kézirattárában kialakult Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára adott aztán otthont az erdélyi magyar családi, személyi, közösségi levéltáraknak, valamint gyűjteményeknek. 3 A románság 1861-ben alapította meg saját művelődési egyesületét: ASTRA Asociatiunea Transilvana pentru Literature romána si Cultura Poporului Román névvel. Ez könyv- és kézirattárában levéltári anyagot is őrzött.4 Tehát a magyarországi levéltárszervezeti rendnek megfelelő önálló törvényhatósági, egyházi és más testületi levéltárak mellett Erdély levéltári szervezetében egy sajátosságot is felfedezhetünk: a rendi társadalmi szerkezetnek megfelelő egymással mellérendeltségi viszonyban álló autonómiák (nemesi, szász és székely) fejlődéseként a polgári korban most már a nemzeti sajátosságaiknak megfelelően kialakult, ugyancsak mellérendeltségi viszonyban társadalmi, tudományos és művelődési szervezetek, illetve gyűjtőlevéltárak működtek. A román levéltárügy fejlődése viszont más irányú volt, következésképpen levéltári szervezete is más volt mint ez országhoz csatolt nyugati területeken. Amikor ugyanis az orosz megszállás idején Havas-alföldön 1831-ben, Moldvában pedig 1832-ben Kiszeljov (Kiseleff) tábornok a Szervezeti Szabályok (Regulamentul Organic) bevezetésével új irányt adott a román fejedelemségek közigazgatási és bírósági szervezetének, ennek hatályba léptetése szükségessé tette a megszüntetett hivatalok lezárt ügyiratainak megőrzését, illetve kezelését. A Szervezeti Szabályzatot azonnal követő végrehajtási utasítások, majd különböző jogszabályok szabták meg a kialakult levéltári intézmény jellegét. A román közigazgatásban viszont nem fejlődtek ki az erdélyiekhez hasonlóan a helyi önkormányzatok, a túlzott központosítással szemben még a második világháború előtti jeles közigazgatási jogászok is az önkormányzattól eltérő decentralizációban keresték a megoldást. így az országban az első világháborút követő főhatalomváltozás idején egy a francia — orosz minta változatára kialakult állami levéltári szervezet működött Bukarest székhellyel és egy második gyűjtőlevéltárral Iasiban. Jellegének megfelelően az Állami Levéltár (a francia papiers publiques romániai változatának megfelelően) az állam iratainak gyűjtőhelye lett, viszont az önkormányzatok hiányában a megyei, városi hatósági iratanyag is államinak minősült. Gyakorlatilag azonban, leginkább tárolási tér hiányában, az Állami Levéltár gyűjtőköre jórészt a központi hatóságok iratanyagára korlátozódott. ^ A hadműveletek befejezése után az erdélyi, partiumi és bánsági területek kormányzását ellátó román Kormányzótanács 1920-ban megszervezte ugyan az Erdélyi Állami Levéltári Igazgatóságot (Directiunea Archivelor Statului pentru Transilvania), de helyiséghiány miatt ez csak 1923-ban kezdi meg működését.6 Az átmeneti állapotot az 1925. július 15-én megjelent levéltári törvény oldotta meg. Ez jól körülhatárolt gyűjtőkörrel négy tartományi levéltári igazgatóságot létesített, köztük a kolozsvárit, egész Erdélyre, a Partiumra és Bánságra kiterjedő