Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Pók Judit: Szabolcs és Szatmár vármegye a XVIII. század végén

végére igencsak eliszaposodott, tavasszal is csak egyes szakaszokon volt már háj ózható /Krassó, Lippó/.^ Jelentős folyója Szatmárnak még a Kraszna. Erdélyben ered, eleinte gyorsfolyású, majd lelassul, a síkságon tulajdonképpen már nincs is partja. Számtalan kisebb-nagyobb mocsarat táplál, ezek közül legnevezetesebb az Ecsedi-láp. A katonai felvétel idején hosszában 5, széltében 1,5 mérföldnyire terjed ki. Nagyrészt nád növi be, járhatatlan, de a leírás megemlíti, hogy néhány helybeli lakos át mer menni rajta. A megkezdett, de félbeszakadt lecsapolási munkák nyomai felfedezhetők mind a térképszelvényen, mind a leírásban: az ecsedi kastélynál már meglévő árkokról beszélnek, Ecsed mezővárosnál pedig arról, hogy a Krasznát a jövőben egy ásott csatorna útján kívánják mederbe szorítani. Az első lecsapolási munkálatokat gr. Károlyi Ferenc, majd fia, Antal végezte. A középpontból kiinduló árkokon át próbálták a Lápot a Szamosba levezetni. 10 Három, az egykori Sárvártól keletre lévő, egy pontból szétágazó árkot tüntetnek fel: az egyik észak felé, Győrteleknél vezet a Szamosba, a másik, a tyukodi vájás keletnek, a harmadik délnek, Nagykároly felé húzódik. 11 Szatmár megye egyik legnagyobb erdős területe, az ún. Erdőhát a Szamos és a Tisza között terül el, Tarpától Szatmárnémetiig terjed. Az I. katonai felvétel idején becslések szerint a terület 60-70 %-át borítja erdő. 12 Ezek általában tölgyerdők, sok cserjéssel, bozótossal, sűrű aljnövényzettel. A nagyobb kitérjedésűek külön-külön nevet viselnek, pl. Liget, Eszernyő, Gorond, Cserköze, Túrerdő. Talajuk nagyon nedves, az utak agyagosak, kátyúsak, elhasználtak, gyakran járhatatlanok. Sok az ösvény, amelyek összekötik az irtásokon megtelepült falvakat /Penyige, Kömörő, Mánd/. Az irtványfalvak közül Tisztaberek és Szárazberek neve világosan utal keletkezésük körülményeire. Nagykároly vidéke és az Érmeilék ide eső része, ahol a jó minőségű érmelléki bor terem, mintegy átmenetet képez a síkságból a hegységbe. Szatmár megye déli határán a Bükk, délkeleten pedig az Avas és Gutin láncolata húzódik. A Bükk a határt is képezte Erdély, az Avas és Gutin pedig Máramaros felől A két hegylánc közé beékelődik a Szamos völgye. A települések itt lejtőkön, a hegyek lábánál jöttek létre. Típusukat tekintve a hegyoldalokon szórványfalvak: a házak nagy területen szétszórtan, utcarend nélkül helyezkednek el. A síkság felé azonban sorosak, általában aprók, egyutcásak. Sűrűségüket tekintve megállapíthatjuk, hogy a Szamosháthoz képest jóval ritkábbak, egymástól való távolságuk sokkal nagyobb. Több falut csak a hegygerinceken átvezető ösvények kötnek össze. Nem ritka, hogy 3-5 órányi járásra vannak egymástól. A hegyoldalakat sűrű erdőség borítja bükk,- tölgy- és éger a leggyakoribb. A hegycsúcsok azonban kopárak, messzi vidéket be lehet látni róluk. Az avasi hegyek észak felé egyre magasabbak: a Magura 1123, a Petrosa 1201, a Gutin 1447 m. Az ércbányák, Nagybánya és Felsőbánya hegyei szelídebbek, 500-800 m között vannak. ^