Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Balogh Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei család- és irodalomtörténeti okmányok a Nagybányai Állami Levéltárban

Igazán írja nagysád hogy el hallgattam. Mirül is írhatna vagy beszélhetne egy oly haza fi, kinek Sorsa az enyémhez hasonló Lenne. Úgy húztam bé magamat magamba, mint a tsiga hajába. Ha még Nagysád előtt Személlyem Szerint meg hajolhatnék, akkor le raknám ölére azon Szomorú magános és titkos dolgokat, mellyek közt most tsak halgatok, írok és Sóhajtok. De miért fárasztom magamat, mikor az örök végezések határoznak mindeneket, mit tehet a mi fájdalmunk, vagy fárattságunk ? Én tsak azon kérem az egeket, hogy itt maradjak hol vagyok és ha meg kel lenni, inkább aláb szállyak mint fellyebb mennyek. Kér Nagyságod, hogy ha titkosabb dolgokrul nem is, bundás újságokrul írjak. Tudom Nagysád Láttya Európának belső kerekeit. Ezeknek látására nem Szükség nézni menni mindenik fejedelmi udvarba. A kinek Szeme van egy helybül világunknak ezen fényes részét mellyben Lakunk meg Láthattya. Nékem ugy tettzik most mintha Európa magába buzogni kezdene. Bizonyos okait nem írhatom Nagysádnak és azt mit Látok, de érzések titokba vannak nállam, mellyek mondják, hogy földünknek birodalmai ezen részeken határaikba változáshoz készülnek. Ehez még egynehány történet és idő kell. Mennyen a világ ahogy mehet mi pedig tehetségünk Szerint kötelességünket idő Szerint kövessük el azok iránt kikhez vérrel, hívséggel vagyunk egybe kötve. Musáim alusznak,- fel támadásokhoz kevés reménységem van. Nagysádhoz igazítom őket a Tárna mellé. Minek adjon az ember mikor nem javul vélle a világ. Egyik gödörbül tsak a másikba esünk. Maradjunk hát a Leg elsőbe míg kies partot, 's egyenességet nem látunk mellettünk. Hlyen homályosok az én újságaim. Nagysádnak világosabbak lehetnek. A Rádai házat melyrül ír Nagysád, gyámolának halálába panaszolom és Sajnálom. Beleznai Mihályrul pedig egyebet annál mit írt rólla Nagyságod, Semmit nem tudok. Külömben ez a Nagy Ház hová és mire menendő, úgy is láttyuk Elég érzelemséggel és háládatossággal fogadta Szívem Nagyságod járását, mely Comissiója szerint irántam végbe ment. Helyheztesse az Úr Isten Nagyságodat Ábrahámnak kebelébe, ki Szegényekkel jót teszen, tudom úgy is oda jut hol az üdvességnek hervathatatlan koronája reá vár, addig pedig parantsollyon Nagysád azzal, ki Sírja Széléig Nagysádnak, s maradékinak igaz híve marad, Bessenyei Gy. Bets /hónap,nap nincs, csupán egy áthúzott 177/1780"