Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Balogh Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei család- és irodalomtörténeti okmányok a Nagybányai Állami Levéltárban

Balogh Béla SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI CSALÁD- ÉS IRODALOMTÖRTÉNETI OKMÁNYOK A NAGYBÁNYAI ÁLLAMI LEVÉLTÁRBAN Az Állami Levéltárak nagybányai fiókja gyakorlatilag 1953-ban mint tartományi levéltár létesült. Az érvényben lévő szervezési elveknek megfelelően az egység gyűjtőterülete a kezdeti évektől 1968-ig az egykori tartomány területére terjedt ki, mely magába foglalta a történelmi Máramaros megyének a Tiszától délre fekvő két járását, Szatmár megye Romániához csatolt területét az egykori Kővárvidék 3/5-ét is beleértve. Ugocsának egy részét valamint az egykori Szolnok-Dobokához tartozó Lápos vidékét és Szilágy megye északi területeit Szilágycseh és Tasnád körzetét is beleértve. Az 1968-as megyeegyesítés révén ez a terület csaknem a felére csökkent. Az addig átvett levéltári anyag azonban, az anyakönyveket leszámítva, helyben maradt. Folyóméterekben számolva a gondozásunk alatt lévő levéltári anyag döntő többségét állami és helyi igazgatási intézmények ránk örökített okmányai, valamint vidékünk bányaipari jellegét tükröző bányaigazgatási és -felügyeleti intézmények és vállalatok levéltári hagyatéka képezi. Állagaink és fondjaink mindenek előtt a mi vidékünk gazdaság-, társadalom-, politika- és művelődéstörténetének legfontosabb tárházai. De az utóbbi hatvan és egynehány év anyagát leszámítva, a helyi jelenségek és folyamatok elszakíthatatlanul kapcsolódnak a környező megyék és az 1918 előtti Magyarország hajdani életéhez. A mai Kárpátalja nagy területeinek - Körösmezőtől kiindulva Rahó, Técső, Huszt és Dolha körzete, valamint az északabbra fekvő Verhovina helytörténete a nálunk lévő levéltári anyag nélkül csak torzó lehet. Máramaros századokon át főként a Tiszán sót és később fát szállított az Alföldre, s onnan pedig mindennapi megélhetéséhez élelmet vitt haza. A XVIII. század utolsó évtizedeitől kezdve Bereg, Szabolcs de még a Hajdúság és Szolnok körzete is bányajogilag előbb a nagybányai bányatörvényszéknek, később bányakapitányságnak volt alárendelve. így nagyon is érthető, hogy Beregszász és Munkács körüli vas- és timsóbányákról, de még a XIX. század végén és századunk elején megindult artézi vízfurások nyomán felbukkanó tiszántúli kőolaj és gázfeltörések első időszakára vonatkozóan is sok adatot találhat a kutató Nagybányán. Ezeket a történelmi forrásokat bárki felhasználhatja. A Szabolcs-Szatmár megyeiek azonban leginkább azokban a családi levéltárakban kutathatnak eredményesen, amelyek részben erről a vidékről vagy Hevesből, részben pedig Nagykároly környékéről kerültek hozzánk.