Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Balogh István: Szabolcsmegye levéltára

szabályozni, ennek megfelelően nőtt az irattermelés, gondosabb lett az iratok nyilvántartása is. Sajnos ennek levéltárunk semmi hasznát nem látja. Ugyanis a megyeszékhelynek Nyíregyházára való áthelyezése után a levéltár gondozás nélkül Nagykállóban maradt 1891-ig, és ezalatt - már megállapíthatatlan körülmények között - elpusztult. 1882-ben még állítólag megvoltak ezek az iratok, de tudósítás van arról is, hogy a kallói piacon a kofák a szalonnát és a túrót is ilyenbe csomagolták. A levéltárak gyakorlati hasznát a XVIII. század második fele óta a nemesi társadalom kezdte felismerni. II. József kora után előbb egy levéltárosa volt a megyének, a XIX. század második fele óta allevéltáros is van, mindkettő élethossziglan választva, és főispáni kinevezéssel megerősítve 1846-ban a közgyűlés elfogadta a levéltár ügyrendjét, a levéltárosok a jegyzői hivatal alá rendeltségében, lényegében iktatói és irattárosi feladatokat ellátó állandó hivatalnokok. Nagyjából így is maradt a polgári korszakban is. A XIX. század második fele nálunk az első nagy historizáló korszak, - a második 1945 után kezdődő máig tartó időszak. De az első még nem fedezte fel, hogy a levéltárak egyben elsőrangú forrásőrző intézmények. A helyi monográfiák inkább az országos események helyi vonatkozásait tárgyalják. Sem a levéltárakra, sem a levéltárosokra sok gondot sehol nem fordítottak. Az 1883. I. tc. előírta számukra az érettségit, a latin nyelv ismeretét és a paleográfiai ismereteket, addig a mértékig, hogy bármely latin nyelvű szöveget hibátlanul le tudjanak írni. Az 1886. XXI. tc. a vármegyei központi tisztviselői közé sorozta a levéltárost, aki a főispántól kapta a kinevezését. Néhány megyei levéltárban dolgozott ugyan olyan levéltáros, aki a magyar történetírásban is rangos helyet foglal el. Például Nagy Iván Nógrád megyében, Lehoczky Tivadar Bereg megyében. De akik mégis mást is csináltak, mint irattározást, azok a helyi nemesi családok történetével foglalkoztak, mint Gorzó Bertalan Szatmárban, vagy Herpay Gábor Hajdú megyében. Különben is, mindenféle mellékes feladatokkal bízták meg őket, azzal a jelszóval, hogy úgy sincs egyéb dolguk. Szabolcs megyében ez egészen a 40-es évek elejéig érvényes. 1935-ben megszületett a levéltárosok kvalifikációját előíró törvény, de csak jövőre szóló érvénnyel. így Szabolcs megye levéltára kapta meg az első kvalifikált levéltárosát. A háborús viszonyok miatt sok eredményt nem érhetett el. A levéltárnak az is szerencséje volt, hogy a kutatók még a két világháború között sem fedezték fel az itt őrzött iratok forrásértékét. 1935 óta voltam és vagyok mindmáig a különböző megyei és városi levéltárak kutatója. Sehol és soha nem volt szükség kutatószobára, egy asztal elég volt számomra. Jellemző e tekintetben Nyíregyháza 1747-el kezdődő iratai sorsa. A sok viszontagságot átélt és megmaradt iratokat egy buzgó helybeli tanár szedte rendbe, több buzgalommal, mint hozzáértéssel 1872-1880 között. Évrendbe is