Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Barabás László: Adalékok a szatmári sváb népcsoport megszervezéséhez az 1920-as évek közepén

formájának egy tanfolyamot tartott. Az ehhez szükséges jóváhagyás megszerzéséhez meghívta Nagykárolyba Rudolf Brandsch és Roth képviselőket, Müller iskolai tanácsost, valamint Dr. Csákit, a Kulturamt vezetőjét Gyulafehérvárról 1925. október 27-én. Az engedély megadása mellett ekkor tűzték ki a tanfolyam időpontját is, erősen figyelembe véve, hogy a tanárok nyáron teljesen a saját gazdaságukkal vannak elfoglalva. A szatmári németek római-katolikus volta miatt a temesvári német katolikus tanárképző igazgatóját, dr. Nischbachot hívta meg tanfolyam vezetőnek, további előadónak pedig Buschmann professzort Temesvárról, dr. Ihlt, a besztercei leánygimnázium igazgatóját, dr. Spechet, múzeumi tudományos munkatársat és a tanár Wilket Gyulafehérvárról. A gondosan előkészített és nagy nemzetpolitikai jelentőségűnek szánt tanfolyam csaknem elmaradt az árvíz okozta közlekedési nehézségek miatt. Maga a tanfolyamvezető is csak három nap késéssel érkezett meg Nagykárolyba. A homogén résztvevői kört sem lehetett biztosítani, így a tanárok mellett voltak óvónők, főiskolai hallgatók is. A beszámoló több helyen is terjedelmesen foglalkozik a 48 résztvevő alkalmanként igen hiányos német nyelvtudásával. Az eredetileg német nyelvű előadásoknak magyarul is el kellett hangzaniuk és a beszélgetéseket sem lehetett sem svábul, sem irodalmi német nyelven folytatni. Az előadók kivétel nélkül javasolták a tanfolyam megismétlését, de ezúttal tisztán nyelvtanfolyam jelleggel. A programban pedagógia, pszichológia, német történelem, településtörténet, német beszédgyakorlatok, közös daléneklés és vetített képes előadások szerepeltek, amelyek során a német kultúra belső értékeit kívánták bemutatni. Ezáltal kívánták elérni, hogy a felszínes elmagyarosodás alól bukkanjon elő "a tősgyökeres, életerős, fajtiszta németség". Az előadók bejártak néhány közeli sváb települést is /Kálmándi, Petri, Kaplony/, hogy ott propaganda-rendezvényeket tartsanak a német népközösség gondolata mellett. A tanfolyam bezárását követően, január 10-én határozták el, hogy a szatmári rész számára külön kerületi irodát /Gauamt/ létesítenek. 13 Ennek a munkáját előkészítendő a következő két napon további propaganda látogatásokat tettek a környező falvakban. 14 Az a kép alakul ki a Németországba is elküldött beszámolóból, hogy a szatmári németség egyöntetűen és fenntartások nélkül fogadta a bánáti sváb és az erdélyi szász szervezetek vezetőit, parlamenti képviselőket, valamint rögtön a magáénak vallotta a német népközösségi gondolatot. Jóllehet a beszámoló emelkedett, néhol patetikus hangvétele is sejtetni engedi, hogy ez az állapot a maga homogenitásában csak egy óhajtott állapot, a tanfolyam jelentőségét nem becsüli túl, hiszen az első világháború utáni időszakban ez volt az első szervezett német nemzetiségi rendezvény Szatmárban és ez egyúttal össze is kapcsolódott a terület népcsoport-szervezési központjának, a Gauamtnak a megalakulásával.