Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Margócsy József: A nyíregyházi fiú felsőkereskedelmi iskola alapítása

A körlevelek áradatából jónéhány "Éberség" tárgykivonattal figyelmeztet, ad elhárító lehetőségeket, feladatokat. Felhívások özöne, lényegében kötelező konzekvenciákkal: a különféle "perek" tárgyalásainak rádión való meghallgatása iskolaidőben vagy délután-este, dolgozat íratása "Mi lett volna családunk sorsa, ha a Rajk-banda eléri országpusztító céljait" - címmel, s a legjobbnak ítélt dolgozatok fölterjesztendők. Utasítások felvonulásokra, népgyűlési részvételre, kötelező mozilátogatásokra, előírások emlékünnepségek tartására - széles skálán, az elmondandó beszéd felolvasási kötelezettségével együtt mellékletként megtalálható. Jelentés kérése ünnepélyes felajánlásokról, ill azoknak teljesítéséről, megfelelő százalékos értékeléssel, jelentések az országos vagy környéki kihívások, mozgalmak havi, heti teljesítéséről, éppenséggel mellékelve az egyes osztályok, mozgalmi szervezetek, a kollégák egyéni "eredményeiről". S ezeket ma hallva, főleg, ha idősebb ember gondolkozik ezen, visszaemlékezve az akkori időkre, nagyon nevetségesnek tartja az értékelések mennyiségi szempontjait, az eredmények ürességét, - és nemigen érti, hogy annak idején inkább lehetett /volna/ ezeken sírni, mint nevetni. Azt látom, ott a felelet, hogy lényegében eléggé korán rájött mindenki, hogy nem kell az ilyen dolgokat "mellre szívni". Tapasztalatból tűnt ki, hogy e jelentéseket senki nem veszi komolyan, nem bírálják, hasraütve "értékelik", csak egy miatt keletkezhet baj, ha nem ment el idejében a jelentés, - mert akkor nem lehetett ott, fenn kipipálni a jelentés érkezését. Ha ugyanis jelentés van, akkor hiány nincs, ha jelentés nincs, akkor ott valami biztos bűzlik, éberként ki kell vizsgálni, el kell járni stb. Ha pedig ily egyszerű ezek elkerülése, akkor megy a jelentés. És ez a felületesség, lényegében lazaság, igénytelenség, oda nem figyelés azért ragályként terjedt el a legjobb szándékúakra is, rombolván a színvonalban, igényességben való hitet, az azért folyó munka becsületét, tiszteletét. Előbb csak korlátozták, majd később kereken megtiltották az iskolai évkönyvek, az év végi nyomtatott értesítők, kiadását már az ötvenes évek elején. Később is csak egy-egy nagyobb iskolai évforduló, 100-150 éves ünnepség kapcsán engedélyezték sok herce-hurca, bürokratikus akadékoskodás után. Pedig ezek az évkönyvek az odajáró diák ifjúkorának tükre, egy-egy évtizedekkel ezelőtt végzett ifjú féltett kincse, benne van a szereplése, diákkorának minden kellemes emléke, - mégha az osztályzatok nem is mindig a legfényesebbek. Jó vezetője, pontos forrása a tanárok, a közösség munkájának, eredményeinek, az ifjúsági körök életének. - Manapság, ezek nélkül, már a folyosókon lógó érettségi tablókon szereplő sok tanár nevének igen sokszor nincs visszhangja, mikor, mettől-meddig tanított itt, egyáltalában mit csinált ebben az iskolában. S mivel "népköztársasági érdekből" gyakran helyezgették ide-oda a tanárokat, legfeljebb egy-egy idősebb pedellus emlékszik a régiekre, - de ez azért mégsem a legfontosabb történelmi forrás... Ezért és ilyen szempontok miatt hiszem, hogy érdemes tanulmányozni az ilyen dokumentumokat, jelen esetben a levéltárunkban a VIII.57. sz. fond kolligátumát, - mint az emlegetett sivár korszak iskolapolitikájának - e korszakra