Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Nagy Ferenc: Az önkormányzati bíráskodás gyakorlata a XIX. századi Szentmihályon

Az első csoportba a rendezett tanácsot nem tartó községek tartoztak. Ezek polgári és büntető peres ügyekben elsőfokon az úriszéknek, másodfokon a vármegyének voltak alárendelve. A második csoportba a kisebb polgári és büntető perekben első fokú bírói hatóságot gyakorló községek - legtöbbször a mezővárosok tartoztak. Míg a községek harmadik csoportja a nemesi község volt, mely terjedelmes önkormányzattal rendelkezett. Szentmihály ugyan 1809-ben elveszítette mezővárosi kiváltságait, 3 önkormányzata és ezen belül a bíráskodás gyakorlata azonban továbbra is a mezővárosokéhoz hasonlóan működött. A településnek 12 tagú belső tanácsa volt. Ennek élén a főbíró állt, akinek első számú segítője, helyettese a törvénybíró volt. A testület munkáját választott jegyző segítette. A belső tanács mellett működött a "külső tanács", a communitas is. A testületi üléseknek három formáját lehet megkülönböztetni. Az úgynevezett "tanács gyűlést", amikor a testület közigazgatási témákkal foglalkozott, a "törvényes gyűlést", amikor a testület büntető és polgári peres ügyekben intézkedett és a "közös gyűlést", amikor a belső és külső tanács együtt ülésezett. Ilyenkor az egész települést érintő kérdések kerültek tárgyalásra, például az átvonuló katonák elszállásolása. Témánkat illetően bennünket most kizárólag a törvényes gyűlésben történtek érdekelnek, vagyis az, hogy a negyedszázad alatt milyen típusú ügyekben ítélkezett a testület. Általánosságban elmondható, hogy ezen a településen jól elhatárolódott egymástól az önkormányzati bíráskodás hatáskörébe tartozó ügyek köre, valamint a magasabb bírói fórum, 1848-ig az úriszék, később a vármegye ítélkezése alá tartozó ügyek köre. A negyedszázad alatt mindössze 19 esetben fordult elő, hogy az érintettek a tanácsbeli bírók ítéletét megfellebbezték, mert vagy nem tartották őket illetékeseknek, vagy pedig nem akartak megnyugodni az ítéletben. Maga a földesúr is tiszteletben tartotta a belső tanács jogkörét, erre beszédes példa a következő eset: 1851. augusztus 19-én gróf Dessewfíy Emil levélben kéri a Tanácsot, hogy Horváth Balázs és Gál Bálint suhancokat büntessék meg, mivel a kastélyának kertjéből gyümölcsöt loptak. A Tanács természetesen intézkedett: "a nevezettek bíróságunk elébe rendeltetvén fel, miután önként elismerték a tolvajlást, Horváth János fia Balázs 6 órai áristomra és 2 váltóforintnak a községi pénztárba leendő befizetésére ítéltetett." A törvényes gyűlésben napirendre került témák túlnyomó többsége az örökléssel, az örökölt vagyon megosztásával kapcsolatos. A szentmihályi lakosok bejegyeztették végrendeletüket a falukönyvbe, csakúgy mint a vagyontárgyak adás-vételét, mely a bejegyzéssel, a törvényes gyűlésben való felolvasással válik hivatalossá, jogerőssé. így tehát az ingatlanforgalom szinte teljes egészében a