Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Fazekas Rózsa: Földművelés és állattenyésztés Szatmár megyében az 1828. évi összeírás tükrében

2. sz. táblázat A szatmári települések határhasználata Sorszám Tájegység neve Határhasználat két három nincs nincs nyomásos szántó adat I. Nyírség (24) 2 17 2 3 II. Ermellék(13) 7 6 III. Ecsedi-láp (18) 4 9 2 3 IV. Szamoshát (54) 19 20 4 11 V. Erdőhát (28) 4 6 3 15 VI. Túrhát (19) 7 6 1 5 VII. Tiszahát (8) 4 1 3 VIII. Krasznaköz (12) 1 10 1 IX. Bükkalja (35) 11 22 1 1 X. Bányavidék (32) 15 2 13 XI. Avasság (16) 13 1 1 1 Összesen (259) 80 101 27 49 1828-ban az összeírásban szereplő 259 helység közül 49 nem nyilatkozott a határhasználat módjáról, 80-ban két-, 101-ben háromnyomásos gazdálkodást folytattak, a Bányavidék két községében nem hagytak ugart, 27 falu pedig nem rendelkezett úrbéres szántóval. Három nyomásban művelték a földet a Nyírségben, az Érmeiléken, a Krasznaközben, az Ecsedi-láp és a Bükkalja falvainak többségében. Fele-fele arány jellemző a Szamosháton, az Erdőháton és a Túrháton. A kétnyomásos gazdálkodás volt a meghatározó a Tiszaháton, a Bányavidéken és az Avasságban. A földművelő ember tevékenységei közül az 1828-as conscriptio alapján a legtöbbet a trágyázásról, a szántásról és a termesztett növényekről tudhatunk meg. (3., 4. sz. táblázat) Még a XIX. század első felében is a talaj termőképességét nem annyira a talajerő folyamatos pótlásával, a trágyázással kívánták biztosítani, hanem a föld pihentetésével. A jobbágyok véleménye szerint 3-4 évenként a külsőséget is meg kellett volna trágyázni, de erre csak 81 községből van adatunk. A legtöbb helyen arra hivatkoztak, hogy nincs elég jószág, azok is az év nagyobb részét a legelőn töltötték, ezért nem keletkezett annyi trágya, amiből jutott volna a külsőségre is. Ami kevés összegyűlt azt inkább a házi kertek, vagy a Bányavidéken, a Bükkalján és az Avasságban jellemző az urbarialis teleknél nagyobb belsőség javítására használták, ahol dohányt, kendert a hegyvidéken kukoricát termesztettek. A házi kerten kívül, ahol tehették a szőlőt is rendszeresen