Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Fazekas Rózsa: Földművelés és állattenyésztés Szatmár megyében az 1828. évi összeírás tükrében

Az egyes községek összeírása két részből áll: egy táblázatos kimutatásból és e

gy jegyzőkönyvi részből, aminek "Észrevételek" a neve. A szöveges jegyzőkönyvi részben található információk a terméseredményekre, valamint a jobbágyok mezőgazdasági tevékenységéből származó becsült jövedelmeire vonatkozók kivételével jól használhatóak a kései feudalizmus gazdálkodási viszonyainak, az azt döntően meghatározó természeti környezetnek, sőt még a mindennapi élet egyes mozzanatainak bemutatására is. Ezzel szemben a táblázatban rögzített számszerű adatok hol kisebb, hol nagyobb mértékben eltérnek a valóságtól. Az Országos Albizottság elsősorban az összeírás ezen adatainak valósághűségét kérdőjelezte meg, ezekkel szemben fogalmazta meg kételyeit, aggályait, és szólította fel a megyét kiigazításukra, aminek azonban az a döntő pontokon nem tett eleget. A továbbiakban az összeírás azon adatainak feldolgozása során szerzett ismeretek összegzése következik, amelyek alapján képet kapunk arról, hogyan gazdálkodtak Szatmár megye túlnyomó részben mezőgazdaságból élő lakói a XIX. század első felében. 1 Szatmár megye úrbéres jobbágyai, de a birtokos nemesek túlnyomó többsége is hagyományos gazdálkodást folytatott a XIX. század 20-as éveiben. A földművelést és az állattenyésztést az ősöktől örökölt módon űzték, mindenféle változtatást feleslegesnek tartottak, mert rossz években az újítóknak sem termett semmi, jó időjárás esetén pedig úgyis mindenki bő termést takaríthatott be. A földművelés és az állattenyésztés egymástól elválaszthatatlan, egymást feltételező, kiegészítő tevékenység, amely még ebben a korban is a szántó, a rét és a legelő hármasságára épült.2 Az úrbéres szántó és rét kiterjedéséről tájékoztatnak a különböző összeírások, de a földesurak és a jobbágyok által közösen használt legelők nagyságáról néhány község kivételével nincsenek számszerű adataink.

3 Az 1828. évi portalis összeírás rectificált summariuma szerint az úrbéres jobbágyok és a földes zsellérek használatában 135 240 1/6 pozsonyi mérő szántó és 38 123 2/9 kaszás rét volt.

4 Ebből: ugar bevetett, ill. használt pusztatelek szántó (p. mérő/ 48 857 86 084 5/12 298 9/12 rét (kaszás) 12 742 25 294 5/9 86 6/9 Vessük össze az 1828. évi conscriptio eredményeit az 1774-ben készült urbáriumok adataival.^