Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Galambos Sándor: Első világháborús segélykérelmek Nyíregyházán

Galambos Sándor ELSŐ VILÁGHÁBORÚS SEGÉLYKÉRELMEK NYÍREGYHÁZÁN /SORSKÉPEK A HÁTORSZÁGBÓL/ Az elmúlt korok felső társadalmi rétegeiről rengeteg forrás, sok történész beszél. A szegények, a rászorultak körülményeiről azonban már kevesebb adat maradt fenn. Különösen kevés az olyan ún. puha források száma, amelyek nem statisztikailag megfogható, számokkal jellemezhető tényeket tartalmaznak, hanem érzésekről, gondolatokról, a megélt, bensővé vált történésekről tájékoztatnak. A dolgozat célja nem sokkal több, mint hogy az első világháború hátországából néhány nélkülöző, segítséget kérő embertársunk sorsát próbálja meg felvillantani annak a félszáznál több segélykérelemnek az alapján, amelyek a négyéves kataklizma idejéből megőrződtek. E kérvényeket különböző alapítványok kuratóriumához intézték. Mielőtt ezeket a leveleket felbontanánk, idézzük föl először a szegénység történetileg változó fogalmát! A szegénység tartalma mindig relatív volt, az adott kor mindenkori átlagéletszínvonalától való elmaradást, az ezzel összevetett szűkösséget jelezte. A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődésével ez a szint objektíve mindig emelkedett, tehát a szegények /is/ egyre jobb körülmények között éltek. A kérdés kutatóinak véleménye szerint a rendkívüli eseményeket leszámítva egy-egy populációban 10 és 30 % közötti a szegények aránya. Mollat szerint a mindig meglévő szegénység megszüntetésére először a reneszánsz és a reformáció idején gondoltak, amikor megjelent a szégyenérzet az emberhez méltatlan helyzetek láttán. A szegénység korábban magától értetődő jellegét a polgári gondolkodás és érzésvilág kérdőjelezte meg, s társadalmi méretekben ekkortól tettek lépéseket megoldására. 1 A polgári korszakban a szegénység kezelése két síkon történt. Egyrészt állami, hatósági intézkedéseket foganatosítottak, ezek azonban igen csekély körben hatottak. Másrészt egyre nagyobb mértékben elterjedtek a civil szervezetek, magánszemélyek általi jótékony segélyezési formák. Magyarországon hatósági intézkedésekről az 1871. évi XVIII. és az 1886. évi XXII. törvénycikk: a községi törvények rendelkeztek, úgy, hogy a szegények támogatását szigorú feltételek megléte esetén /illetőleg, vagyontalanság, keresetképtelenség, gondozó rokonok hiánya/ a községek feladatává tették.