Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Dessewffy György: Egy hitbizomány hanyatlása

c./ Egy kis szakértői különmunka Az 1930-as évek elejétől kormányzatunk általában igyekezett felszabadítani a nagybirtokok kötöttségeit, lehetővé téve részbeni értékesítésüket is. így megfelelő keretek között parcellázásokat lehetett végrehajtani, ezek aztán eladhatók - éppenséggel az ott lakó dolgozó parasztoknak. Ez már gyakorlat volt a mi, vencsellői hitbizományunkban, amikor ezzel a kérdéssel kívántak foglalkozni a nem távoli Tiszadobon, az Andrássy grófok hitbizományi központjában. Mivel akkori főnökö"nü Dessewffy Aurél gróf, - édesanyja révén - rokonságban állt ezekkel az Andrássyakkal, szóba került köztük ez az ügy s az, hogy szakértői segítség gyanánt adjon engem "kölcsön" Aurél gróf a vitás családi kérdések megoldásához. T.i. nemcsak egyszerű parcellázásról volt szó, hanem egyes leányági rokonok ugyanakkori kielégítéséről is. Az egyezkedés mindenképpen bizalmas, peren kívüli, csendes megegyezéssel záruló megoldást kívánt. - Az Andrássy hitbizomány képviselője, gazdasági szakértője id. Lates Kálmán, az uradalom jószágfelügyelője, akit neves szakemberként régebbről ismertem: ez "kiküldetésem" elvállalását is megkönnyítette. - Figyelmes munkával készítettük elő a megegyezést: eszerint a majoreszko leánytestvérének elsősorban a tiszadobi központtól távolabb eső bírtokrészeket jelöltük meg, a Sándor grófnak megmaradt részeket pedig a Tiszadobhoz közelebb fekvő, a központi kormányzás szempontjából kedvezőbb fekvésű földeket jelöltük meg. Ráadásul Ilona grófnő értékesíteni kívánta a számára jutó földeket, s ezek - már fekvésüknél fogva - parcellázásra alkalmasabbak is voltak. Ilona grófnő érdekeit én képviseltem: ő is, Sándor gróf is azonnal elfogadta a közösen tett javaslatainkat, így aztán munkámat a grófnő illő tiszteletdíjjal is honorálta, megelégedésének egyidejű kifejezésével. IV. Epilógus Az előbbi fejezetben is szó volt már arról, hogy a kötött birtokok értékesítési akadályait igyekezett a kormányzat a 30-as években csökkenteni. Ezzel a főldmívelő nép igényeinek részbeni kielégítése is lehetővé vált; ugyanakkor serkentették a nagybirtokosokat, hogy a tényleges mezőgazdasági termelés mellett mezőgazdasági vagy másféle ipari tevékenységeket vezessenek be, honosítsanak meg uradalmaikban. Ez lényeges területi "megtakarítással" is járhatott, további parcellázási, értékesítési műveletek lebonyolításához is vezetett. Ez legjellegzetesebben a Dessewffy-hitbizománynak az Aladár gróf lányai kielégítése során, a Mária grófnőnek juttatott Nagy- butyka tanyán mutatkozott meg. A grófnő férje, Gaál Jenő - Katónatiszt, nem ért a gazdálkodáshoz, nem érdekli a falusi élet, pénzre van szüksége. így, az idetartozó Hugyaj-Érpatak is erre a sorsra jutott. A parcellázás folytán először a gazdaság alkalma-