Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Gyarmathy Zsigmond: Az értelmiség részvétele az 1956-os forradalomban Szabolcs-Szatmár-Beregben

Újabb cselekményekre határozta azonban magát 1956. december vége felé. Mint lelkész, vallásos esték rendezését határozta el, s azokon elszavalta saját költeményét, melyet erre az alkalomra irt. Az egyik gyermek elszavalta a Karácsony este című költeményt, mely a következő: Gyermek volt az új próféta, Bús világok megváltója, Neki vittek ajándékot, Tiszta emberi szándékot. Magyar álmok tört ágánál, Villanó gyertyák lángjánál, Felénk fordul most a világ. Szerény ajándék jól esik, Benne édes kedvünk telik, Jó a simogató jóság, Nekünk ez mindig boldogság. De más volna a mi vágyunk, Más ajándékot akarunk, Égre tárjuk fel két karunk. Hagyjanak minket egyedül Kárpátok kapuján keresztül, Menjenek el ki ellenség itt, elfelejtjük amit elvitt. Ma széthulltak palotáink, Ma meghaltak katonáink, Felépítjük megsiratjuk, Csak Ők ne legyenek rajtunk. Hagyjanak minket egyedül, Szabadon és függetlenül. Ne tanítson minket senki Szántani és búzát vetni. Ezer éve van kenyerünk, Ha kérges is a tenyerünk, Hamis tanokból nem kérünk, Volt abból már elég nékünk. Hagyjanak minket egyedül, Könnyűinkbe így nem vegyül, Panasza rab fájdalmunknak, Mások csak ne tanítsanak. Idegen volt a csillagjuk, Kicsit hazug minden hangjuk, Úgy vágyunk friss tanításra, Karácsonyi boldogságra. A betűnek legyen lelke És magyar a lehelete, Történelmünk szíve vére Legyen népünk büszkesége.