Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Margócsy József: Születésnapi tisztelgés Balogh István előtt

relémmel utalt arra is, hogy hol lehet-kell az elütő vagy hasonló példára adatot találni kézikönyvben, forráskiadványban olykor, éppenséggel a levéltárnak számmal megjelölt fondjában.- Meggyőződésem, hogy csakis ez a szemlélet, magatartás élteti az igazi pedagógust, s erre élő bizonyíték is Balogh István bátyánk, aki nyolcvanadik életévében is ezt a gyakorlatot folytatja, bárhol jelenik meg ilyesfajta körben. Mert hivatása, életeleme a levéltár, a kutatás: mestere, művésze szakmájának, nempedig meghatározott címmel és kulcsszámmal ellátott szakosított bérmunkása az adott közművelődési intézménynek. Hadd szúrjak itt közbe egy kis helytörténeti kitérést, éppenséggel a debreceni Balogh István nyíregyházi recepcióját illetően . Nyíregyháza közismerten fiatal város, ráadásul tirpák eredetű város: a XIX. század elején még minden iparosát, elöljáróját a földmívelő parasztság soraiból állította ki. Másfél századdal ezelőtt, amikor irigylésre méltó közösségi összefogással előbb a földesurakat illető szolgáltatásoktól szabadultak meg korai örökváltság-szerződéseikkel, majd pedig privilegizált városi rangot érhettek el. Ekkor azonban nyilvánvalóvá lett, hogy a város igazgatására, fejlesztésére, kiépítéséhez magasabb tanultságú szakemberekre van szükség. Nincs azonban helyben magasabb iskola, s egyébként is: a bokortanyák lakója egyáltalában nem gondol már arra, hogy saját soraiból nevelje ki vezető értelmiségét. Félkézen számolható meg azon családok száma -mint a Bencsek, Juhászok, Szohorok- ahol egy-egy tehetségesebb fiú távolra, magasabb iskolába ment, hogy majd tanult szakmájával szülőföldje szolgálatába állhasson. Nincs más út: idehívta, vonzotta, importálta az értelmiséget: eleinte az evangélikus felvidéki papokat, tanárokat, később a másva11ásúakat a környékről vagy távolabbról, ők, a frissen ideköltözők, nemcsak szaktudásukat hozták ide, hanem a régebbi környezetük polgári szokásait, kívánságait, igényeit is segítve példájukkal Nyíregyházán a múlt század második felében elkezdődő polgárosodást, egyáltalában az urbanizációt - tágabb értelmezésben is. S lám, ezt a szokását megtartotta, gyakorolta ez a város akkor is, amikor Balogh Istvánnak, 1957 öszvégén el kel lett jönnie Debrecenből. Onnan, ahol pedig született, i 1 letőséggel bí rt, ahol egy tanyai iskolából elindulva magas szakmai képesítéseket szerzett, s férfikora delén eljutott szülővárosa és megyéje legmagasabb közjogi méltóságába,a főispáni székbe. Viszont akkor Nyíregyházán, a Himes-városrészből indult Fábry Mária, akkor már mint Gulyás Emiiné dr., afféle alispán, azaz megyei kulturális elnökhelyettes, szíves barátsággal fogadja, s biztosít számára oly kedvező munkafeltételeket, amelyek -Pista bácsi szavai szerint- "anyagi bajok és gondok ellenére, életem legmunkásabb korszakát" tették lehetővé. Egyre-másra kedve kerekedik szabolcsi témákkal is foglalkozni, egyáltalában itt alkotni: kiadni régeb-