Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Filep János: Egy volt „hadifogoly” emlékezése (1944–1948)

akik anyanyelvi szinten beszélték az oroszt. A szovjet politikai tiszt előadásait szinkronban fordították. Módszer volt, hogy a hallgatóknak meghatározott témáról rendszeresen kiselőadásokat kellett tartaniuk. Megismerkedtünk a marxizmus-leninizmus alapjaival, a szovjet alkotmánnyal, a kolhozok, a szocializmus és kommunizmus kérdéseivel. Sokat foglalkoztunk a népidemokrácia magyarországi építésével. Néhány magyar nyelvű könyv is volt, ilyen például amire emlékszem "Kolhozok a gyakorlatban", vagy "A Szovjetunió alkotmánya" című könyvek. Nekünk csak egy feladatunk volt, tanulni. Ehhez a feltételeket biztosították. Kényelmes elhelyezés, feljavított étkezés, fehér kenyér és vaj. A képzés mint említettem igen intenzív volt és alaposan felkészítettek bennünket, hogy amikor hazatérünk mi a teendő. Tudomásom szerint kevés olyan Antifasiszta Iskolát végzett fogoly akadt, aki hazatérése után ne lett volna tagja a kommunista pártnak. Bár az iskolán az átlagosnál jobb volt a sorsunk, de továbbra is hadifoglyok voltunk, a honvágyat feledni itt sem tudtuk. Hazatérés Végre elkövetkezett a nagy várakozás beteljesedése. A hír bennünket az iskolán ért, 1948 május utolsó heteit írtuk. Az eddigi sok hitegetés miatt először most is hitetlenkedve fogadtuk. Annyi csalódás ért már, hogy nem bíztunk semmiben. A jelek azonban egyre jobban azt mutatták, hogy valami történni fog. A többi kisebb lágerekből ide a nagy lágerbe gyűjtötték a magyarokat, megkezdődtek a sorakozók, névsorolvasások. A névsorolvasás volt a legizgalmasabb, borzalmas idegfeszültséget, gyötrelmet jelentett, míg az ember neve el nem hangzott. A név elhangzása után a fogoly lelkéből a megkönnyebbülés sóhaja szakadt fel. Napjaink sorakozó, névsorolvasás, tisztálkodás és ruhacserékkel telnek. Mindenki új alsó, felsőruházatot, bakancsot és egy törülközőt kap. Néhány előkészületi nap után a reggeli órákban jön a parancs, sorakozó a láger hátsó kijárati kapujánál. A vágyakozástól elcsüggedt, fáradt szemekben a remény, az öröm sugara csillog. Megyünk haza. Végre valóra válnak az álmok, a vágyak. Újra névsorolvasás egyesével, öt - hat méter távközben engedték ki a foglyokat. A kapun kívüli füves térségen vagy 30 asztalnál 2-2 szovjet katona várta a kilépőt. Itt végezték el az utolsó ellenőrzést. A zsebeket megmotozták, elszedtek minden írásos anyagot, az evőkanálon kívül minden tárgyat és eszközt, csak a pénzt lehetett megtartani. Meztelenre kellett vetkőzni, így is megmustrálták és szigorúan ellenőrizték a hónaljat, nincs-e "SS" tetoválás. Amikor kiléptem a kapun, az egyik asztalnál két ismerős katonát pillantottam meg. Szóltak, menjek oda. Csak az ingemet kellett levennem, hogy ne legyen feltűnő és már is mehettem tovább.