Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Margócsy József: A nyíregyházi Hoffmann család

honvédtiszt nagyapjában olykor fel-fel lobbannak antiszemita indulatok, de őmaga jellemzőként írja meg egy városháztéri padnak jelképes magyarázatát. Arról van szó, hogy a nyíregyházi sétatér mentén /a mai Kossuth téren/ állt egy pad, amelyen "itt ült Ver- zár István, a plébános, mellette Bartholomaidesz János, a 1utherTnus esperes, Lukács Ödön, a kálvinisták papja, valamint Fekete István a görög katolikusok esperese. Ha a zsidó rabbinus történetesen arra járt, helyet szorítottak neki is a padon. Erről a zöldre festett padocskéról számítandó az új, a mai Nyíregyháza megszületése." /1924/ E kép idilli és szimbolikus, s el kell fogadni teljes romantikájával együtt, még akkor is, ha mi, ma tudjuk, hogy ez az a bizonyos rabbinus, aki hosszú nyíregyházi szolgálata során sem tanult meg magyarul: a többi felekezet papja mégis, neki is szorított helyet az ökumenikus eszme jegyében, s ugyanakkor saját hitközségének integrálódni vágyó hívei már a korszerű törekvések akadályát látják papjukban. S nem kerülhető meg az eszlári per sem 1882/83-ból, hiszen időben ez éppen a Hoffmann fiuk férfivá válásával esik egybe. Ekkor Nyíregyházán is volt antiszemita sajtó; főleg a per idején az egész országból idecsődülnek a zsidóéilenesség zászlóvivői: elsősoran ők csapnak itt zajt, kisebb-nagyobb tüntetéseket a he lyi zsidók ellen is. A város lakosságára ugyanakkor mégis bizonyos nyugodt méltóság a jellemző. Érdemes erre kvázi bizonyítékul idézni az akkori főispán, Graefl József /1813-1889/ leiratát: őt talán mégsem lehet filoszemita elfogultsággal "vádolni". Az 1881-től haláláig főispánként hivataloskodó Graefl körlevele az eszlári per ítélethirdetésének napján kelt: érintettje Nyíregyháza város és a megye minden községének lakója. Azért idézem hosszabban /csak a középső szakaszt hagyom el/, mert tudomásom szerint ezt az irodalomban nemigen idézik. Az 1883.augusztus 3án kelt iratot a főispán az alispánnak küldte el, hogy az közigazgatási úton kerüljön el Szabolcs megye községeihez és Nyíregyháza városához. így szól: = "Tekintetes alispán úr! A t.eszlári bűnügy, a helybeli kir. törvényszéknek ma kihirdetett ítéletével befejeztetvén, eloszlott megyénk egéről egy komor felleg, mely több mint egy év óta a kedélyeket izgatottságban és ennél fogva a közcsend megzavarásának esélyeit változó fokozattal, de mindig közelségben tartotta. Hálát adok istennek, hogy Nyíregyháza városa, T.Eszlár községe, s valamint az egész megye népessége a magasra emelkedett ingerültség, sokoldalú incselkedés és kísérlések közepette, a rend zászlójához ingadozás nélkül hű maradt, és a magyar faj jó hírnevét, mely szerint belátása, a törvények és törvényes felsőség iránti tiszteletre s engedelmességénél fogva, válságos helyzetben és áradozó kedélyállapotában is rendszeresen és kényszereszközök nélkül kormányozható nemcsak eddigi tisztaságéban megőrizte, de még nem csekély erkölcsi előnyére növelte is.