Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Gyarmathy Zsigmond: A parasztság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1919–1944 között

összegezve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő parasztság életét, harcait és érdekérvényesítő törekvéseit - 1919-1944 között, - megállapítható, hogy az országos tapasztalatoktól való eltérés a megye sajátos helyzetéből fakadt. Először is a trianoni döntés a megye Bereg, Szatmár területét csökkentette, ez demográfiai, társadalmi szervezetének a változásait idézte elő. Szabolcsban sok volt a földbirtokos, a nagybérlő és aránytalanul sok a mezőgazdasági munkás. Trianon előtt a teljes Bereg és Szatmár megyében ugyanez a helyzet, de trianon után főként a nagybirtokosok és nagybérlők földje került szovjet, illetve román területre. A szatmári apró falvakban több lett a földnélküli és a kevés földből megélni nem tudó agrárproletár. Több lett a munkás, de kevesebb a munkaalkalom. Másodszor, távol a piacoktól még alacsonyabbak voltak a terményárak, piac nélküliséggel és a hosszú fuvarköltséggel szemben csak a bérek leszorításával lehetett egyensúlyozni. Végül a munkásmozgalom és az agrárszervezkedések központjaitól távol, a szabolcsi, szatmári és beregi parasztság az érdekérvényesítésnek csak lazább módszereit próbálgathatta, önálló szervezetük nem lévén, az egész tájegységre kiterjedő megmozdulásaik nem lehettek. A szegénység és a nyomor elleni küzdelme a parasztságot nem állította olyan élesen szembe munkaadóival, mint mozgalmi hagyománnyal már régebbről is rendelkező más vidékeken. Sőt a munkaadók is viszonylag rosszabb körülmények között éltek, mint a Dunántúlon, vagy a Viharsarokban.