Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Gyarmathy Zsigmond: A parasztság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1919–1944 között

nek, de a lakosság nyugalmát nem zavarják." Büdszentmihályon /Tiszavasvári/ is 1931-ben már a kisgazdák közül kényszer nélkül többen tagjai lettek a szociáldemokrata pártnak. "Különösen azok, akik az évek óta tartó elemi csapások miatt már anyagilag a tőnkrejutás szélére jutottak... A /párt/ felosztását azzal lehetne indokolni, hogy már másodízben szembeszálltak a csendőrséggel, amikor az oszlásra akarták bírni az utcán csoportosulókat, akik abban a reményben gyülekeztek, hogy népgyűlést tarthassanak." /14./ A rendőrségi, csendőrségi, főszolgabírói, alispáni és főispáni jelentésekben az uralkodó osztály és erőszakszervezeteinek elfogult, a paraszti és munkás megmozdulásokkal és követelésekkel szemben ellenséges magatartása fogalmazódott meg. Ezek nem egyeztek törvényszerüleg a munkások és szervezeteik által megfogalmazott helyzetelemzésekkel. Azonban egyik féltől származó leírás sem mentes bizonyos mértékű elfogultságtól. A belügyminisztériumi leiratok, bírósági perek, főispáni, alispáni, főszolgabírói utasítások egyaránt tükröznek az agrármegmozdulásoktól és a munkásmozgalmi harctól való félelmet, ami esetenként a valóság igaz bemutatására, máskor természetesnek ható, de túlzó elferdítésére egyaránt késztette az iratok szerzőit. Ugyanakkor bizonyítják, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is létezett részben szervezett, nagyobb részben ösztönös ellenállás az elnyomással, a szegénység, a nyomor következményeivel szemben. A parasztság és ezen belül, amint azt az előzőekben bemutattuk, e megyében a nagybirtok túlsúlya és a szegény parasztság, agrárréteg országos átlagtól nagyobb aránya volt a jellemző. E két társadalmi csoport között az érdekérvényesítési törekvések nagyságát és veszélyességét a hivatali apparátus és elnyomó erőszakszervezetek eltúlozták, mert azzal feletteseik előtt saját munkájuk fontosságát akarták kihangsúlyozni, vagy éppen sikereikkel dicsekedve, elismerés reményében a mozgalom végleges leveréséről, az eszme megszűnéséről tettek jelentéseket. A valóság az, hogy a munkásság és parasztság megmozdulásai akkor is értek el eredményeket, ha elfojtották és keményen megtorolták azokat. Természetesnek tűnik az is, hogy az engedményeket úgy tüntették fel, mint az elnyomó osztály megértő jószándékának a kifejeződését. A mozgalom, a munkásosztály, az agrárproletáriátus, a cselédek és napszámosok erejét és harci képességét a hatalom esetenként és időnként reálisan is kénytelen volt felmérni, ez megnöveli a felhasznált közigazgatási iratok, illetve dokumentumok forrásértékét. Fisch Sándor nyírderzsi földbirtokos és főldbérlő ellen panaszt emeltek, mert 1923 nyarán nem akart helyiekkel aratási szerződést kötni, ugyanis az aratópérok nem akarták elfogadni, hogy szerződésen kívül páronként 10-10 nap napszámot alacsony napszámbérért még rádolgozzanak. A nyírbátori főszolgabíró csak