Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)
Gyarmathy Zsigmond: A parasztság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1919–1944 között
Kisbirtokos 5- 10 kh 24.03 23.04 19.56 23.12 törpebirtokos 1- 5 kh 32.676 24.95 23.26 33.14 (napszámos) 1 alatt 3.28 2.83 2.48 5.34 Részes földmövelés 12.15 14.47 23.47 3.40 1920-ban a nagybirtok aránya és ezzel túlsúlya mind a három megyében jelentős. A középbirtok mértéke meghaladta az országos átlagot. Szabolcs megyében, amely megmaradt történelmi határai között 1920 után is, ott meghatározó a nagy és középbirtok. A feudális birtoktulajdon nyomasztó túlsúlya, a földjéből alig megélni tudó parasztság földtulajdon hiánya ellenkező irányú aránytalanságot mutatott. 1930-ban a nagybirtok aránya Szabolcsban tovább növekedett 2 századrésszel és a trianoni Magyarország arányéval azonos méretű lett. A középbirtok és földbérlet némileg meghaladja az országos átlagot. Szatmár-Beregben a magyarországi részen nem maradt 1000 kh feletti földbirtok, csak bérlet. A 200-1000 kh közöttiek aránya azonban csaknem azonos Szabolcséval és az országos átlaggal. A 10-200 kh közötti birtokosok aránya csaknem azonos az országoséval, a Bereg-Szatmár részmegyében valamennyi kategóriában néhány százalékkal több, mint Szabolcsban. A bérlők aránya a részmegyék között fordított arányú, az országos átlagnak csak mintegy harmada. Hogyan élte meg a paraszt ember a földreformot? Idézünk egy újságból, /l./ "Miről beszélnek a szabolcsiak?... az egyik község igénylői küldöttségben jártak az uraságnál, hogy vegye vissza a nekik odaítélt földet. Nem kell a földbirtokreformmal biztosított kis földecske. Nekik munkaalkalom kell. Az egyik beszélő... bizonygatja, hogy csakugyan jobb volna, ha olcsóbb bérletet kapna a szegény földnélküli ember. Miből fizesse ki a neki juttatott kis földet? Mégis megnyugodva állapítják meg, hogy az eleinte lassúnak indult reformmunkálat itt is, ott is mutat fel eredményeket...Balsa szerencsésebb földművelői lassanként nagy területet vásároltak szabolcsi /Szabolcs község/ határából...A jómódú Balsa községben már meg is jött az ítélet." "Hát bizony ez nagyon szomorú - mondják az emberek -, akik sehogy sem értik meg, miért késik az a sok írás annyit". Egy visszaemlékezésből idézünk: "Régen volt, de még ma is magam előtt látom édesapámat, amint rongyosan, fáradtan minden este befordult a kapun.Korán kelt, későn feküdt, mégse győzte egyedül. Alig értük el az iskoláskort, bennünket gyerekként is munkába fogtak. Amint cseperedtem meg is állapítottam: a paraszt élete semmivel sem jobb az általa hajtott barom sorsánál. Dolgozik látástól, vakulásig, alszik keveset, eszik, ha van mit, hogy föl ne