Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Fábián Lajos: A közigazgatás alakulása Szabolcs vármegyében és Szatmár, Bereg, Ugocsa és Ung csonka vármegyékben az 1919–1923 években

Közép-Nyírvíz Be 1víz1 evezető Társulat helyiségében rendezkedett be.73. A posta, távírda, telefon rövid idő után működött, s - bár vasúti összeköttetés csak hosszabb idő után volt - a közigazgatás menete aránylag rövid idő alatt megindult. A rend fenntartása viszont nehezebben ment, mert"...csekély létszámú csendőrség állt rendelkezésre, pedig sokszor szükség lett volna nagyobb karhatalomra, úgy az egyes kilengések megakadályozására, mint egyes - itt-ott a megyei vezetők tudta nélkül fellépő és operáló - katonai különítmények megfékezésére74. A vármegye törvényhatósági bizottsága 1920. május 26-án hosszú kényszerszünet után /előző közgyűlését 1918. november hőban tartotta/ - Mátészalkán megtartotta első közgyűlését. E közgyűlésen tudomásul vették, hogy a m.kir. kormány Péchy Lászlót Szatmár és Ugocsa vármegyék, valamint Szatmárnémeti törvényhatósági jogú város főispáni teendőinek ellátásával is megbízott törvényhatósági kormánybiztosává kinevezte. Megválasztották a Vármegyei Közigazgatási Bizottságot és a különböző megyei választmányokat, bizottságokat, valamint Kölesén főszolgabírói kirendeltség létesítését határozták el.

75A vármegye főtisztviselői voltak ezidőben: törvényhatósági kormánybiztos-főispán: dr. Péchy László: alispán: Ilosvay Aladár, majd dr. Komoróczy Iván: s utána alispán-helyettes: dr. Streicher Andor. 2.3. Csonka-Bereg vármegye 76. Bereg vármegye létküzdelmének első időszakában az anyaországtól el volt szigetelve. A vármegye felső felében 1919. június havában cseh-szlovák közigazgatás vol~t, alsó felében pedig még ma gyar igazgatás folyt, román katonai megszállás által korlátozva. 1919 szeptember havában" viszont a cseh-szlovákok a vármegyének ezt az alsó felét is megszállták, de~d~ecember hóban azután a vár megye déTI részének 24 községéből kivonultak.Váslfrbsnamény ekkor még román megszállás alatt volt

. Bereg vármegye lényegében - az egymással szinte érintkezni sem tudó - 24 apró községre zsugorodott össze. A cseh-szlovákok kivonulása után e terület pár hónapra közigazgatás nélkül magára maradt. A Tiszántúl román megszállásafolytán ugyanis a magyar állam szervei e területre nem vonulhattak be, sőt összeköttetést sem teremthettek e községekkel. Később a Beregszászból e területre - Csarodára, később Tarpára kiszökött magyar közigazgatási tisztviselők megszervezték ott a magyar közigazgatást. A vármegyei vezetést Kabáczy Ernő helyettes vármegyei főjegyző, a tiszaháti csonka-járasét Péchy Szabolcs főszolgabíró, a mezőkaszonyi csonka-járasét pedig Erdőhegyi Ferenc volt szolyvai főszolgabíró vették át. A szervezést Gulácsy István a vármegye alispánja Budapestről irányította. Kabáczy a 24 község törvényhatósági bizottsági tagjait Bereg- surányba közgyűlésre hívta össze, s e közgyűlés kimondta a cson ka-vármegye megszervezését. A csonka-vármegye székhelyéül Csaroda