Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Fábián Lajos: A közigazgatás alakulása Szabolcs vármegyében és Szatmár, Bereg, Ugocsa és Ung csonka vármegyékben az 1919–1923 években

FÁBIÁN LAJOS A KÖZIGAZGATÁS ALAKULÁSA SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN, ÉS SZATMÁR-, BEREG-, UGOCSA- ÉS UNG CSONKA VÁRMEGYÉKBEN AZ 1919-1923. ÉVEKBEN /Részlet a szerző e vármegyék közigazgatásának alakulása az 1919-1944. években című tanulmányából/ 1./ A vármegyék közigazgatását meghatározó törvények, körülmények, központi intézkedések. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után a Peid1-kormány a polgári demokrácia elvei szerint kívánta konszolidálni az ország közállapotait és hatalmi-politikai viszonyait. Ennek megfelelően - elhatárolva magát a Tanácsköztársaságtól és a proletárdiktatúrától, - az 1918. november 16.-án elfogadott köztársasági állam- formát állította vissza. Augusztus 6.-án azonban egy Fríedrfch" István által vezetett - a polgári demokratikus forradalom szellemével is szembeforduló - ellenforradalmi csoport - az olasz antant-megbízottak tudtával és a román katonaság jelenléte mellett - a kormányt lemondatta. Az így hatalomra jutott Friedrich-kor- mány mellett ugyanakkor másik két hatalmi-politikai központ Ts kialakult. Az egyik a román hadsereg volt, amely /augusztus hó folyamán már Észak-Dunántúlt is megszállta/ a kormányt, a vidéki közigazgatást, a postaforgalmat és a sajtót is ellenőrizte. /A Tiszántúl külön román katonai kormányzó irányítása alatt állt./ A másik ilyen hatalmi-politikai tényező a szegedi ellenforradalmi magyar kormány, illetve ennek néhány ezer fős hadserege volt. Ez a Horthy Miklós vezette fővezérség is - 1919-1920. folyamán közvetlenül beavatkozott a kormány és a közigazgatási hatóságok működésébe, irányító szerepet játszott a belpolitika egészében. A Horthy által - a Minisztertanács augusztus 28.-i döntése ellenére - kiépített katAnai parancsnokságok utasították és ellenőrizték a polgári kormánybiztosokat és a közigazgatási hatóságokat, beavatkoztak- az igazságszolgáltatásba, házkutatásokat tartottak, ellenőrizték a vasúton utazókat, a postán szállított könyveket, más sajtótermékeket. Megtiltották, megakadályozták a munkás- és a liberális polgári sajtó terjesztését. Az akkori kormányok tehetetlenül tűrték a román és magyar katonai csoportok önállósulását, tevékenységét, túlkapásait.1