Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Gottfried Barna: Nyíregyházi virilisek 1874 és 1912 között

Bekerült viszont: - az első helyen a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület 19765 K adóval /9822 Ft/, képviselője Csapakay Jenő igazgatósági tag, - a hetedik helyen a Nyíregyházi Villamossági RT 3113 K adóval /1557 -Ft/, képviselője Szochor Pál adóügyi tanácsos. Mintafel sorolás is mutatja meglepően kevés jogi személy jutott a vizsgált időmetszetekben a megbízott állításának lehetőségéhez. Ha ehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy a hat képviseleti joghoz jutott testület közül kettő tanintézet volt /az egyik Máramarosszigeten működött/ adódhatna a következtetés: a XIX.sz. második felének gründolási láza, az iparosodás, a hitelintézetek elszaporodása, a szolgáltatási szféra bővülése alig-alig érintette Nyíregyháza városát. A helyzet ennél azonban bonyolultabb. Ha a jogi személyek virilis képviseleti tagságából következtetéseket akarunk levonni a város gazdasági életében betöltött szerepükre, akkor minden rendelkezésre álló névjegyzéket figyelembe kellene venni s ebből a szempontból elemezni. A másik gond az, hogy a jogi személyek által fizetett egyenes adók közül melyeket számították be, ill. számíthatták be. A probléma eldöntésére álljon itt a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság 1898. évi 1. sz. döntvénye. "Kérdés: A községi legtöbb adót fizetők mely egyenes állami adói számítandók be a névjegyzék összeállításánál s a sorrend megállapításénál? /1886. évi XXII. törvénycikk 32. és 35. paragrafusai/ . Határozat: 1. a nagykorú hajadon, özvegy vagy törvényesen elvált nőknél, a_ jogi személyeknél

, kiskorúaknál, s gondnokság alatt állóknál kizárólag i község területén vagy az ehhez csatolt pusztán fekvő föld- és házbirtok után fizetett földadót, házadót, és az ezekre eső általános jövedelmi pőtadőt:"36 1893-ban, az 1886. évi XXII. törvénycikk 32. és 35. paragrafusát az 1894. évi névjegyzék összeállításakor a kiigazítással megbízott küldöttség hasonló módon értelmezte és nem vette fel a Szabolcsi Hitelbankot a névjegyzékre.

37 A pénzintézet megfellebbezte ezt a határozatot, amely óvást a városi közgyűlés 1893. december 29-én elfogadta, felsőbb elbírálás végett áttett az alispánhoz. A Szabolcsi Hitelbank törvényértelmezését érdemes talán idézni: "...a törvény szövegében a terület szó után "," /vonás/ foglaltatatik s így nem a területen fekvő vagyon, hanem a területen fekvő vagyon értendő. Némely adó ugyanis az adózó 1akhelyén vettetik ki, habár a jövedelem más területen fekvő vagyon után élveztetik, mint pl. tőke-kamat és járadék adó, viszont a czég székhelyén vettetik ki az adó, holott annak vagyona és üzlete más területen fekszik. Ezen anomáliákra való tekintetből rendeli a törvény, hogy csakis a község területén fekvő vagyon után fizetett adó jöhet tekintetbe a névjegyzék összeállításánál." Az érvelés logi-