Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Galambos Sándor: Nyíregyházi szociális alapítványok a kiegyezés korában

GALAMBOS SÁNDOR NYÍREGYHÁZI SZOCIÁLIS ALAPÍTVÁNYOK A KIEGYEZÉS KORÁBAN A szociális gondoskodás állami, intézményes keretei a múlt század utolsó harmadában még nem alakultak ki. A növekvő társadalmi különbségeket egyéni kezdeményezések igyekeztek csökkenteni. Az anyagi biztonsággal rendelkező rétegek tagjai többféleképpen támogatták a szegényeket. Az adományozás egyik legsikeresebb formája akkor is az alapítvány volt. Az alapítvány olyan jótékony célú adomány, amelynek kamatai — a törzstőke érintetlenül hagyásával— a megjelölt célra fordíthatók. 1 Az alapító a felajánlott összeget egy általa kiválasztott független kezelő szerv gondjaira bízza, egyidejűleg megszabja a működés feltételeit, hatásmechanizmusát. Az adományozónak ezután már csak csekély befolyása lehet az alapítványra, esetleg kisebb módosításokat tehet. Az adományozott összeget nem kérheti vissza, de az a kezelő tulajdonába sem mehet át. A felsőbb szervek jóváhagyása után az alapítvány mintegy önálló életre kél. Az ilyen adomány révén hosszú távon —elvileg örökre

2- támogatható a kiválasztott cél, hiszen a változatlan alaptöke kamatait évente osztják ki. Ugyancsak ezért hosszú ideig fennmarad az alapítónak, illetve az alapítvány névadójának emléke. 1867 után megerősödött és elterjedt a modern, új típusú alapítványozás. Az adakozás e polgári formája lényeges jegyekben különbözött a feudális kor hasonló tevékenységétől. Az adományozottak köre jelentősen kibővült. A kiegyezés utáni alapítványok a pályázatok, a sajtó, a közigazgatás révén nyilvánosak és ellenőrizhetők voltak. A jótékony célra szánt vagyon könnyen kezelhető és biztos kamatot adó pénzbetétben jelent meg, s nem birtokjövedelmekben vagy egyéb ingatlanok —eléggé bizonytalan, de mindenképpen változó— hasznában. Az ilyen adományok cél tartománya is kiszélesedett. Míg korábban főleg intézmények működését támogatták, a polgári korban a személyek, az egyes emberek segítése került előtérbe. Az alapítványok fő jellegadó vonása az, hogy a kamatokat mire fordítják. A teljesítményelvűek a megerősödő polgári éthosz alapján a sikerre ösztönöznek. A szociális alapítványok a rászorultakat segélyezik. A harmadik csoport az előző két típus céljait ötvözi.3 Nyíregyházán a dualizmus korszakának utolsó éveiben már több mint 100 alapítvány működött. Ezek zöme magában hordozta a teljesítményorientációt is. A kimondottan karitatív eszmeiségű szociá-