Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Pók Judit: Tűzrendészeti szabályok Szabolcs megyében (XVIII. sz. második felétől – 1830-as évekig)

szabadon ment. Az utzán generális/^ gyűlésre pedig menvén Tekintetes Désy György főnotárius, estvéli mintegy tiz óra után árestomba hozattatott /tudniillik Petruska János/. Tudvalévén minden város lakosának, hogy a pipával oly szabadon járni nem lehetne, annál inkább száraz és szeles időkben, mint Petruska János tselekedett. Ezért és káromkodásáért azon Tekintetes Főnotárius meghagyása szerint is 16 pálczákkal büntettetett meg."'

63

' A károsultak megsegítésére helytartótanácsi jóváhagyással országos gyűjtést lehetett szervezni. Ezen kívül minden helységben volt ún. incendiális cassa, amelybe főleg a tűzrendészet! szabályokat megszegők pénzbirsága folyt be./

64

/ Különösen nagy kár esetén előfordult, hogy például a rohodi lakosok 1827-ben adóhátralékuk elengedéséért folyamodtak a vármegyéhez./&>/ Az 1830-as évektől megalakultak a tűzkármentesitő társaságok, amelyek biztosítási alapon közvetlenebbül és hatékonyabban tudtak a kárt szenvedettek segítségére sietni. Az akkori tűzoltóeszközök nagyon kezdetlegesnek tűnhetnek számunkra, a tűzrendészet! szabályokat túl aprólékosaknak is tarthatjuk, de még a mai modern technikai eszközök mellett is hatalmas anyagi károkat képes a tűz okozni. Akkoriban pedig az sem volt ritka, ha egész falu vagy városrész vált hamuvá.