Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Pók Judit: A Rétköz Szabolcs vármegye katonai leírásában (1782–1785)

Például Kékeséről Kanyarra az út egy nagy erdőn át, homokdombokon és több mocsaras részen megy keresztül. Habár hidak is vannak rajta, mégis nagyon fáradságos áradás idején eljutni a faluba. Annak illusztrálására, hogy milyen aprólékosan jártak el ebben a kérdésben a leíró tisztek, Dögét mutatják még be: "Az utat Kisvárdára /Kis Warda/, Papra, Jékére /Jeke/,Pálcára /Dalcza/ és Litkére /Lök/ már ott leírtuk. Van még egy országút Veresmartra, ez a helységnél a mocsárnak egy ágán megy keresztül, magas vízállásnál csónakot kivéve járhatatlan. Aztán az út egy nagyon keskeny gerincen át megy, majd néhány vizes szakaszon, ahol azonban jő hidak vannak. Tovább az /erdőből?/... a homokdombokon át még egy mocsaras részen keresztül halad és nagyon fáradságos. Az út Kékesére /Kertse/ egy mocsaras szakasz következtében csak kis vizek esetén járható. - 797 .O.Az uralgó /domináns/ pontok. Itt azokat a magaslatokat tüntetik fel, amelyekről nagy területet lehet belátni, illetve uralni lehet a vidéket. A Rétközben természetesen nincsenek hegyek, nagyobb dombok. Több község határában emelkedik azonban valamilyen magaslat, amit a leírók pontosan feljegyeznek /Ajak, Kanyar, Veresmart, Döge, Kisvárda, Komorő stb./ Még a jelentéktelen homokbuckák sem kerülik el a figyelmüket, pl. Vencsellő, Gáva, Vasmegyer, Kék, Nyírbogdány. Bújnál a Szenthalom és Hegyeshalom felé lévő domb nemcsak a falu, hanem az egész környező táj fölé emelkedik. Kótaj határában a Fertő mocsártól a Nagykeselyesig /Nagy Kerelyes/ és a Szorkút? /Szorkut/ szállásokig húzódó dombok egész jelentőseknek tűnnek. Az egész környéket, így Kemecsét is be lehet látni róluk. Tíz község azonban annyira lapos vidéken fekszik, hogy semmiféle kiemelkedő pontot nem találtak határukban /Bércei, Paszab, Ibrány, Halász, Rád, Beszterec, Gégény, Berencs, Dombrád,Kékese/. 11.Megjegyzések. Ebben a pontban olyan adatokat közölnek, amelyeket még nem rögzítettek vagy kiegészítéseket fűznek az előzőekhez. Ez ritkán fordul elő, a Rétköz községeinél pedig egyáltalán nem szerepel. Az országleírás páratlan értékű forrás a XVIII. század utolsó harmadáról. Rengeteg adat van felhalmozva benne, olyanok is, amelyek más leírásokban, helységnévtárakban nem lelhetők fel. Nagy hasznára lehet nemcsak a történelemtudománynak, hanem a történeti földrajznak is. Kitűnő forrás a folyamszabályozás előtti hidrográfiai viszonyok canulmányozására, a benne előforduló számtalan földrajzi név miatt a nyelvtudomány számára. Tanulmányozhatók belőle a közlekedési viszonyok, a növényzet is. Találhatunk benne adatokat elpusztult településekről,templomokról.épületekről. Azonban éppen sajátossága miatt, sokrétűsége ellenére is feltétlen ki kell egészíteni más forrásokkal is, ha hu képet szeretnénk kapni a XVIII. század végéről.