Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Gyarmathy Zsigmond: A termelőszövetkezeti mozgalom története Szabolcs-Szatmár megyében, 1948–1979

és a gépi berendezések értéke 2,3-szeresére, részesedése az összes állóeszközértékből 20 %-ról 26 %-ra emelkedett. A növekedés a tsz-ekben nagyobb mértékű volt, mint az állami gazdaságokban. A gépi munka a tsz-ekben egységnyi mezőgazdasági területre.vetitve 14,5 %-kal nőtt, ennek következtében a munkanap felhasználás 10 %-kal csökkent. 1970-1975 között pedig az összes beruházások 38 %-a - másfél milliárd forint gépbeszerzés volt. Az üzembe helyezett gépek nagyobb része szovjet importból származott. Akkor ez jó volt, de a gépek műszaki szinvonala és alkatrész utánpótlásának nehézsége miatt legvégül a veszteség egyik forrása lett . A géppark elavult, pótlása nagy gondot okozott. A gabonaaratást teljesen gépesitették. Több lett a kukorica betakarító adapterek állománya, a tsz-ek mégis az országos szint alatt rendelkeztek a teljes gépesitéshez szükséges felszerelésekkel. A burgonyaszedés gépesitése az országosnak csak 1/4-e volt. Kedvezőbben alakult, de nem érte el az országos szintet a cukorrépa kiszedés gépesitése sem. /88,9-63,2 %/. Az egymenetes takarmánybetakaritást szerették volna megvalósítani, de ez nem sikerült, mert a szárítás egyelőre nagyobb részt, természetes uton történt. Csak 21 db takarmányszáritó üzemelt 1975-ig. A szemesterményszáritóból 84 volt, de 10 %-át nem üzemeltették, pedig esős időjárás ese tén igen nagy lett volna a haszna. A szakosított állattenyész tő telepek áttértek a takarmánytápok felhasználására, de kevés és drága volt a keverőüzem. Több lett a fejőgép. Mindezek megváltoztatták a mezőgazdasági munka jellegét. A volt parasztemberek tömegei kerültek bonyolult gépekre. A qépesités fontos ágazattá vált

. Megnövekedett a gépek javítását kiszolgáló saját gépjavító üzemek szerepe. A javítóműhelyek alapterülete 1970-től 1975-re 48 859 m

2-ről 55 338 m

2re emelkedtek, 17 önálló szervizüzemet tartottak fenn. A gépek tárolására szükséges gépszín azonban kevés volt. Az állagvédelemnek sem természetes, sem szubjektív feltételeivel nem rendelkeztek. Mindezekkel együtt a falusi emberek - fő termelőeszköze lett a gép, ez életvitelüket is alapvetően