Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Az 1986. október 10–11-i levéltári napok előadásai - Takács Péter: A regionális kutatás gondjai

és kristályosodásban is. Máig úgy tűnik mégis, hogy mind a társadalmi tudatot, mind a mecénási megrendeléseket, mind a gazdasági tagozódást, politikai, de még az ideológiai szerepkört illetően is, tartja ingathatatlan fölényét a vármegye. Sem a gazdasági kényszrr, a polgári nemzetgazdaság és közlekedési hálózat kiépülése, sem a politikai és társadalmi forradalmak - 1918/1919 és 1945 -, sem a racionális, a gazdasági és társadalmi szükséglethez igazodó szervezési szándék - Erdei Ferenc, Bibó István - nem voltak képesek ezt a középkori társadalmi szükséglet szülte, a közigazgatási és igazságszolgáltatási szerepkör mellé a gazdasági és politikai szerepkört is kiharcoló intézményrendszert és regionális torz tagozódást gyökeresen étalakitani. Presztízs-orientált társadalmunk egyik súlyos kórtünete ez. Egyben tükrözője gazdasági, társadalmi és politikai történetünk torz fejlődósének. Mégis őrizzük, mint a romlás odúit, és csak néhány éve voltunk képesek a településeken és a megyén is hierarchikus koloncként függő járásait szétzilálni. A megyék mellett a regionális történeti vizsgálódás tárgyai lehetnének, a püspökségek a maguk esperesi kerületeivel. E tagozódás gyökerei István államalapításáig nyúlnak vissza, és az esperességek 1541-ig több-kevesebb pontossággal őrizték a királyi vármegyék tagozódását. A törökök hóditása, majd a reformáció hazai térhóditása megtépázta ugyan ezeket a régiókat is, de a török kiűzése után visszanyerték szókhelyeiket, újjászervezték a püspökségeket, esperességeket, s ezeknek ügyintéző iratanyagai kiaknázatlan forrásai lehetnének Magyarországon a regionális kutatásnak. Sajnálatos azonban, hogy sem a polgári korszak liberális történetírása, sem az ideológiai merevséggel sokáig vert marxista történetírás nem inditott el máig sem ilyen jellegű vizsgálatokat, és tudtommal nincs is tervben ilyen jellegű kutatás támogatása. Az emiitettek mellett van még egy társadalmi és politikai indittatásu régió-képző eleme a magyar történelemnek: a kollektív privilégium, mely mindegy hogy mikor adományozódott, 1848ig ténylegesen, de még azt követően is hosszú ideig rendületlenül - és a lényeget tekintve: változatlanul - megőrizte szerepkörét ós társadalmi elkülönülését, elkülönültségét. Látnunk