Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Az 1986. október 10–11-i levéltári napok előadásai - Takács Péter: A regionális kutatás gondjai

szer szétzilálódtak, megszűntek egységes szervezet lenni az uradalmak is. Érdemes lenne egyszer feltérni, mily sűrűséggel haltak ki háborús ós hatalmi okok miatt a magyarországi arisztokrata nemzetségek, s mily sűrűséggel zilálódott szét ezt követően az általuk megszervezett uradalom, s hogyan váltogatták egymást a tulaj (ionosok és a központok. Elég arra utalnunk, hogy a Hunyadi birtokok két, a Rákóczi birtokok négy generáció után, alighogy megszerveződtek, szét is zilálódtak. Középkori városaink szerepköre a mellettük és fölöttük lévő megyei hatalommal vivott küzdelem miatt nem alakulhatott ki. Territoriálisán csak a saját határára korlátozódott mindeniknek a hatalma és privilégiuma. Legfeljebb kereskedelmi vonzókörzetet tudott mindenikük kiópiteni, de már kulturális szerepkört is csak néhányuk tölthetett be: Kassa, Nagyvárad egy rövid ideig, Debrecen, Sárospatak stb. A reformáció ós ellenreformáció küzdelmei azonban - megtoldva a török hóditás szeszélyeivel - bizonytalanná tették ezeket a szerepköröket is. Legerősebben és leghosszabb ideig talán még Debrecen és Sárospatak tudott kálvinista iskolaközponttá szerveződni. Az ellenreformáció pedig - dinazmimusa és költséges volta ellenére is csak Nagyszombaton teremtett egyetemet, ami hamarosan Budára, majd Pestre került. Külön sajátossága még a magyar városoknak, hogy nemcsak privilégiumaikkal különültek el a feudális kori Magyarország gazdasági, társadalmi, közigazgatási, igazságszolgáltatási struktúrájától, hanem többnyire vallásilag és etnikai lag is elkülönültek az országlakosoktól. Ha alaposan szemügyre vesszük a magyar történelmet, alig találunk olyan hosszú távon ható szervező erőt, amelyik régióképző történelmi funkciót hordozott. Egyik ilyen legfontosabb és leghosszabb ideig ható tényező a természeti, geográfiai adottság. A Hegyalja, a Nyirség, a Rétköz, a Mezőség és felsorolhatatlanul sok tájegység innen veszi eredetét. A néprajztudomány tobzódik is kihasználásukban és feldolgozásukban, de sajátos eszközeinél fogva alig-alig tekint vissza e tájegységek történetének megragadásakor az emberi emlékezetet meghaladó időn túlra. Pedig e tájegységek a honfoglalástól a XIX. százed közepéig-végéig őrizték érintetlenségüket. Az ott lakók széles társadalmi rétegeinek is a tudatába vésődtek. A népi