Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Az 1986. október 10–11-i levéltári napok előadásai - Szabó Ferenc: A megyei közgyűjtemények helye a történetírásban

csak elősegíti a szót forgácsolt terjesztés ós felhasználás megelőzésé t. Miben áll a levéltári kiadványok néhány tanulsága, s azok fényében hogyan értékelhetjük a Szabolcs-Szatmár Megyei Helytörténetírás hat római számmal jelzett és mutatókkal összefogott három kötetét? A kötetek szerkesztői előszavaiban rendre megfogalmazott törekvések és változások a sorozatról eleve nyújtanak egyfajta önéletrajzot, egyúttal segitenek is a mérleg megvonásában. Az 1516 nyomtatott oldalra terjedő három tomus kezdő darabja 1980-ban látott napvilágot, amikorra bizonyos mórtékig lehiggadtak azok a műfaji és aránybeli útkeresések, amelyek a.levéltárak tanácsi fenntartásba kerülése után -- az akkoriban sorra megnyiló publikációs lehetőségek napsütötte időszakában -- a megyei levéltárakat foglalkoztatták. Talán nem érdektelen emlékeztetnünk arra, hogy az oktatási és közművelődési célra szánt olvasókönyveken, adatgyűjteményeken és népszerűsítő levéltári kalauzokon kivül két évtizede még csak szorosan körülírható levéltári műfajokban képzeltük el a publikációkat: forráskiadványok, segédletek, történeti statisztika, történeti segédtudományok, igazgatástörténet. A szabályzatokban, irányelvekben is megerősített műfaji körülhatárolás helyességét nem kezdte ki az idő azóta sem, az azonban kiderült, hogy a levéltáraknak több okból is szélesebb mozgástérre volt és van szükségük. Nemcsak amiatt, hogy rá kellett jönnünk: nincs elég érdeklődő és kellően képzett tudományos dolgozónk a levéltári prioritással művelhető műfajokhoz, illetőleg e műfajokat más intézményekben is sikeresen vagy sikeresebben karolhatják föl. Megmutatkozott másfelől az is, hogy a levéltári kötődésű műfajok sorába tartozó munkák közül csak a forráskiadványok alkalmasak arra, hogy egy-egy megyei levéltár saját szellemi "vonzáskörzetében" szélesebb visszhangot keltsen, akár a kutatásban, akár az oktatás-ismeretterjesztés szféráiban. A tudományos vérkeringésbe kapcsolódást szolgáló és szűkebb kört érdeklő témájú forráskiadványokat és a segédleteket nem ugyanaz a kör "fogyasztja" s ezzel az intézményt áttételes formában értékeli. Tudományszervezési gyengeségeink közé tartozik, hogy a megyei levéltáraknak e szűkebben vett tudományos teljesítményei, bár-