Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)
Kávássy Sándor: Nemesi vezeték- és keresztnevek Szatmárban az 1809. évi inszurrekciós összeírás alapján
pán az ősszeirói gyakorlatban szokásos megkülönböztetésről van-e szó, vagy magéban a közösségben is igy éltek-e a felsorolt, illetve a hasonló nevek. Ellenőrzésképp érdemesnek látszott, hogy az életkorra vonatkozó adatok értékeléséből vonjunk le következtetést. Az ifjú megkülönböztetéssel élők /132 fő/ körében 20 éves volt a legfiatalabb, 65 a legidősebb, a kiszámítható életkori átlag: 34 óv. Az ifjabb megjelöléssel nyilvántartottak /13 fő/ sorában 23 éves volt a sornyitó, 56 a sorzáró, átlagéletkoruk: 36 óv. A négy legifjabb a 16. és a 36. életév között állt, átlagéletkoruk kereken 25 óv volt. A közép , középső , középszerű jelöléssel felvettek /8 fő/ közt 30 éves volt az első, 66 éves az utolsó, átlagéletkoruk: 49 év. Az idősebb , idősb különbségtétellel szereplő /38 fő/ élén 26 éves egyén állt ós egy 90 éves zárta a sort, átlagéletkoruk 53 év volt. Az Öreg , öregebb , legöregebb jelzéssel illetett egyének /108 fő/ sorában 32 éves volt a legifjabb, 94 a legöregebb, átlagéletkoruk pedig 56 év. Elgondolkodva a felsorolt adatokon, ugy tűnik, hogy itt döntően és elsősorban nem az összeirók által alkalmazott megkülönböztetésekről van szó, az összeirottak a bejegyzett névvel éltek a maguk közösségében s a nevükhöz fűzött nóvszerü szavakat egész életükön át viselték, lakóhelyváltoztatáskor pedig -minden valószínűség szerint - uj közösségükbe is átvitték. Mi magyarázná különben, hogy valaki 65 éves korában is if,ju Petrik Ursz maradjon? A felsorolt adatok az ilyesfajta megkülönböztetés gyakoriságára is tanulságosak lehetnek. Világos pl., hogy az összeírás tanúsága szerint a leggyakoribb névszerü szó Szatmár nemessége körében az i f j u volt, hiszen - mint láttuk - 132 esetről van tudomásunk. Ha ehhez még a "bokor" többi tagjait /ifjabb, legifjabb/ is hozzávesszük, 149-re emelkedik az ismert esetek száma. 108 esettel második helyen az Ö reg , örégebb áll, ezekhez képest már ritkának mondható az idősebb ós az i dősb révén történő megkülönböztetés /38 eset/, és egészen ritka a közép , középső , középsze rü ilyen értelemben vett használata, amire csak nyolc izben van példa. Jóllehet egyértelmű ós nagyjában - egészében tisztázottnak tekinthető az általunk talált nóvszerü szavak funkciója, vannak jelek, amelyek arra látszanak utalni, hogy az ilyesfaj-
