Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kávássy Sándor: Nemesi vezeték- és keresztnevek Szatmárban az 1809. évi inszurrekciós összeírás alapján

ritkán rövidítéssel fordul elő. Pl. M. Nagy István /=Mikepércsi Nagy István/ /Tyúkod/, P. Szabó Ferenc /=Pályi Szabó Ferenc/ /Mátészalka/ stb. Arra is van példa, hogy az előnevet irják ki és a vezetéknevet röviditik. Pl.: Inántsi P. Jánosné /=Inántsi Pap Jánosné, Zsarolyán/. Az Inántsi Pap-utódok ma Inántsy

nak irják és mondják magukat, anélkül, hogy elhalványult volna az emléke, hogy ők valaha Inántsi Papok voltak. Az öszszeirás tehát épp azt a szakaszt mutatja, amikor az előnév már útban van afelé, hogy vezetéknévvé váljon. A háromelemű nevek másik, az előbbinél lényegesen kisebb /összeirásunkban mindössze ;.:'> tagból álló/ csoportját alkotják azok a nevek, amelyekben lagadványnév társul a vezeték - és keresztnévhez. A ragadványneveket - legalábbis az összeírás szerint - előnévszerüen használják, mindig elől áll és nagybetűvel irják. Pl.: Aczé1 Nagy István /Cseke/, Hajós Nagy András /Nagykároly/, Hebe Fá bián János /Bagos/, Juhász Pap Péter /Pátyod/, Kis Gál János /Kántorjánosi/, Orosz Pap János /Körtvélyes/, Sánta Bakos Lász ló /Kocsord/, Vajda Paál János /Lúgos/ stb. Mindössze négyszer bukkantunk olyan összetételre, amikor a három elem a vezetéknévből és két keresztnévből adódott. Pl.: G

yörfi István Mihály /Dobra/, Vezendi József Bertalan /Gencs/. Egyetlen alkalommal tűnik fel olyan név, amelyben a három elem a férj né képzős vezetéknevéből és a leánykori névből állott össze, ez pedig: Schullerné Kállai Erzsébet /Fehérgyarmat/. Nem mehetünk tovább anélkül, hogy meg ne jegyeznénk: a háromelemű nevek száma, különösen az előnevekkel bővitetteké, jóval nagyobb lehetett a valóságban, mint amennyit az összeirás alapján tudunk kimutatni. Más egykorú forrásokban /pl. a nemesi közgyűlésekről- felvett jegyzőkönyvekben/ úgyszólván tömegesen jönnek elő a predikátumok azok előtt a nevek előtt is, amelyek polgári egyszerűséggel szerepelnek az összeírásban. A hivatkozott források mindenesetre arról győznek meg, hogy az előnév használata meglehetősen népszerű volt a megye nemessége körében, másfelöl, hogy az előneveket, különösen az előkelőbb nemesekét ,• jól ismerték. Arra lehet gondolnunk, hogy az összeirók munkamegtakarítás céljából hagyták el az előneveket, illetve csak ott ós olyankor jegyezték fel, ha arra valamilyen különleges ok /pl.