Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kávássy Sándor: Nemesi vezeték- és keresztnevek Szatmárban az 1809. évi inszurrekciós összeírás alapján

ritkán rövidítéssel fordul elő. Pl. M. Nagy István /=Mi­kepércsi Nagy István/ /Tyúkod/, P. Szabó Ferenc /=Pályi Szabó Ferenc/ /Mátészalka/ stb. Arra is van példa, hogy az előnevet irják ki és a vezetéknevet röviditik. Pl.: Inántsi P. Jánosné /=Inántsi Pap Jánosné, Zsarolyán/. Az Inántsi Pap-utódok ma Inántsy nak irják és mondják magukat, anélkül, hogy elhalványult volna az emléke, hogy ők valaha Inántsi Papok voltak. Az ösz­szeirás tehát épp azt a szakaszt mutatja, amikor az előnév már útban van afelé, hogy vezetéknévvé váljon. A háromelemű nevek másik, az előbbinél lényegesen kisebb /összeirásunkban mind­össze ;.:'> tagból álló/ csoportját alkotják azok a nevek, amelyek­ben lagadványnév társul a vezeték - és keresztnévhez. A ragad­ványneveket - legalábbis az összeírás szerint - előnévszerüen használják, mindig elől áll és nagybetűvel irják. Pl.: Aczé1 Nagy István /Cseke/, Hajós Nagy András /Nagykároly/, Hebe Fá­ bián János /Bagos/, Juhász Pap Péter /Pátyod/, Kis Gál János /Kántorjánosi/, Orosz Pap János /Körtvélyes/, Sánta Bakos Lász­ ló /Kocsord/, Vajda Paál János /Lúgos/ stb. Mindössze négyszer bukkantunk olyan összetételre, amikor a három elem a vezeték­névből és két keresztnévből adódott. Pl.: G yörfi István Mihály /Dobra/, Vezendi József Bertalan /Gencs/. Egyetlen alkalommal tűnik fel olyan név, amelyben a három elem a férj ­né képzős vezetéknevéből és a leánykori névből állott össze, ez pedig: Schullerné Kállai Erzsébet /Fehérgyarmat/. Nem mehetünk tovább anélkül, hogy meg ne jegyeznénk: a háromelemű nevek száma, kü­lönösen az előnevekkel bővitetteké, jóval nagyobb lehetett a valóságban, mint amennyit az összeirás alapján tudunk kimutat­ni. Más egykorú forrásokban /pl. a nemesi közgyűlésekről- fel­vett jegyzőkönyvekben/ úgyszólván tömegesen jönnek elő a pre­dikátumok azok előtt a nevek előtt is, amelyek polgári egy­szerűséggel szerepelnek az összeírásban. A hivatkozott forrá­sok mindenesetre arról győznek meg, hogy az előnév használata meglehetősen népszerű volt a megye nemessége körében, másfe­löl, hogy az előneveket, különösen az előkelőbb nemesekét ,• jól ismerték. Arra lehet gondolnunk, hogy az összeirók munkamegta­karítás céljából hagyták el az előneveket, illetve csak ott ós olyankor jegyezték fel, ha arra valamilyen különleges ok /pl.

Next

/
Thumbnails
Contents