Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Sípos Ferenc: Adalékok és források az újfehértói hajdúk történetéhez (1630)

messég a vármegyénél panaszkodik rójuk, a vármegye az országgyűlési követeinek továbbitja a sérelmeket, az eredmény: országgyűlési végzések egész sora /1635. 68. cikkely, 1647. 30., 68. cikkely, 1649. 43. cikkely/.

23 Miért nem férnek össze a nemesek a hajdúkkal? Sérti büszkeségüket, hogy e szökött jobbágyok /igy nevezik őket!/ nem Szabolcs vármegye hatalma alá tartoznak, adót, taksát nem fi24 zetnek, sőt kocsmát ós mészárszéket nyitottak! Az országgyűlési végzések ellenére sem sikerült azonban a nemességnek az ujfehórtói hajdúk kiváltságait semmissé tenni 1 Pedig Rákóczi Pál országbiró nem sokáig vigyázhatott hajdúira: 1636. március 12-én negyvenéves korában elhunyt. Tetézte a bajt, hogy a fiuörökös, Rákóczi László ekkor még kisgyermek volt, s 1637-ben anyját is elveszitette. A gyámokon múlott, hogy az ujfehórtói hajdúk megmaradhattak hajdúknak! /Rákóczi Pál végrendeletében Usz Oános előkelő felvidéki urat jelölte ki gyámul, Rákóczi Pálnó Mária-Annát ós Lászlót a király gondjaiba ajánlotta. Az uralkodó Lippay György püspököt és kancellárt bizta meg a gyámi teendők ellátásával. Mária-Annát még anyja adta be egy bécsi zárdába. Rákóczi László Bécsben nevelkedett/.

25 Még 1657-ben sem szűntek meg az áskálódások a hajdúk ellen. Rákóczi László ekkor már átvette birtokai igazgatását, házasember, gyermekei vannak, s a politikai közszereplését is 26 megkezdte. Április 27-én levelet ir Szabolcs vármegyéhez 27 hajdúi érdekében. A levél hangneme higgadt, békés szándékú: Az ujfehórtói birtokosok kórelmére a vármegye Szunyogh Istvánnak megparancsolta, hogy a hajdúk kocsmájában üttesse ki a boroshordók fenekét; Rákóczi László álláspontja szerint a kocsma a birtok tartozéka, a kocsmáltatási jogot ő engedte át bizonyos Időre a hajdúknak, de ez mások érdekeit nem sértheti, kéri tehát a vármegyét, hogy ne ellenezze az italmóróst. Rákóczi László nem érdek nélkül védi hajdúit, számit szolgálatukra. Nem lehetetlen, hogy már 1657 júniusában fegyverbe szólítja őket, amikor Pethő Zsigmonddal a törökök ellen harcol . Pár évvel később azonban jelentős károk érik az ujfehér-