Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kereskényi Miklós: Nagykálló demográfiai viszonyai a XVIII. században

való magas részesedésüket viszonylag kis létszámuk is magyarázza. /Általában református vallásúak!/ Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az életkor, a társadalmi helyzet az exogám házasságok 69,3 %-ban léptek fel ösztönző tényezőként. A négy nagy csoporton belül több kisebb csoport különíthető el. Ezek tárgyalását mellőzve, néhány jellegzetességre kivánjuk felhívni a figyelmet. Az özvegy férfiak inkább idegenben keresték párjukat, lehetőség szerint hajadont, szívesen kötöttek házasságot árva leányokkal, esetleg "menyecske /megesett/ leányokkal". Ha éveik száma elérte a 35-40-et, házasságot többnyire özvegy nőkkel kötöttek. A szolgalegények elsősorban nem szolga leányt igyekeztek feleségül kérni . Szán dékuk többnyire sikerült. Az árva lányokat leginkább szolgalegények, más falubeliek, esetenként özvegy emberek vezették oltár elé. Az exogám házasságoknak csak 30 %-a volt olyan, amelyben külső kényszeritő tényezőt nem találtunk. A század utolsó harmadában az idegen férfiak közel fele telepedett le városban. Másképpen fogalmazva beházasodtak a kallói családokba. A házasság, egyház és társadalom A házasság igen fontos társadalmi eseménynek számított. 1896-ig csak pap végezhette a szertartást. Az egyház jelenléte szavatolta érvényességét. A protestánsoknál, a Gölei-I<atona-féle kánon értelme szerint 18 éven aluli fiút és 14 évesnél fiatalabb leányt esketni tilos volt. A közeli rokonok házasságát is kizárták. A rokonságot e szempontból negyedíziglen tartották számon. Esketni csak - e szerint - templomban lehetett. Rendszerint szerdán, az istentisztelet után tartották a szertartást. Esketni advent, vagy böjtnapon nem lehetett. Az egyház tiltotta a szombati és vasárnapi lakodalmat, ezért az ifjú párt csak 87 akkor adhatták ilyenkor össze, ha nem lakodalmaztak. Az esketés Nagykálióban is többnyire a templomban zaj-