Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

illető jellemzés irányzatos, írójának udvari katholikus történeti felfogására jellemző. Ez a XIX. században eléggé elterjedt volt. 25. Az említett Károly, mint császár volt Vl-ik. a magyar királyok listáján a harmadik (III.) jelzést viseli (1711—1740). 26. Á matazi érsekséget Lothár-Ferenc (szül. 1655-bcn) örökölte apjától János Fülöptől (16071668). Lothán-Ferenc megkapta Bereg megye örökös főispánségát és 1726-ban Károlyi-adományként Munkács vára kivételével az uradalmat is. Az uradalom királyi koronabirtok voit és ezért az adományos család évtizedeken át húzódó perbe keveredett a királyi kincstári jogügyi igazgatóval. Királyi kegyelem alapján 1728-ban az öröklés joga kiterjedt az oldalágra is. Az oldalágiból Anselm-Ferenc után (1661—1Í726) öccse, Frigyes-Károly (1674—1743), majd Eugén-Ervin (1738—1317), ennek halála után pedig Ferenc-Fülöp lett az uradalom birtokosa. V. ö. Nagy Iván: Magyarország nemes családai címerekkel. Fest. 1863. X. köt. 98—100. 27. Történetére Lehoczky: Id, mű. II. 88—118. 28. Lampertháza szót a leírás szerzője kétségtelenül rosszul olvasta a középkori oklevélből, vagy az átírás másolója is helytelenül írta a későbbi másolatban. Az eredeti oklevélben a hely neve: Luprcchtzaza. Az eredeti oklevél 1247. december 28-án kelt, de csak későbbi (1271-i ép 1507-i) átiratokban maradt fenni. Az eredetihez, időben legközelebbi átiratban is luprechtzaza-i vendégekről (hospes) van szó. Az oklevelet a XVIII—XIX. századi nyomtatott kiadványok több ízben közölték. A leírás szerzője a kiadásokat aligha ismerte, a város levéltárában levő valamelyik későbbi másolatot használhatta. A helynév eredetére Kiss L.: Id. mü. 104. A XIII. században élő helynévadás gyakorlata szerint egy személynév (talán a telepítő soltész) és a középkori német saz = lakott hely öszsaetételéből keletkezett. 29. Károly címére lásd: a 25,, a Schönbornok birtoklására a 26. jegyzetben mondottakat. A mezőváros az egész megyével együtt eredetileg királyi birtok volt, csak 1495 után került a változó földesurak hatalma alá. Lehoczky: Id. mű. III. 96—107. 30. Az oklevél különböző kiadásainak felsorolása megtalálható Szentpétery Imre: Az árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp. 1923. 857. reg. Az oklevélben említett szabadságok (bíráskodás, plébánosválasztás, területfoglalás) és a terhek (természetbeniek: ebéd- és vacsoraadás, a portánként fizetendő rendes és rendkívüli adó) a királyi birtokokra települő vendégek jogainak és kötelességeinek szabályozása. Ezek közül leglényegesebb az, hogy a beregszászi lakók ki voltak véve a királyi udvarbíró (ez időben a várispán) bíráskodási hatósága alól. 31. Vári részletes leírása. Lehoczky: Id. mű. 778—779. 32. Vásárosnamény és Lónyay család. U. o. III. 627—639. 33. A lónyai uradalom. U. o. III. 57—58., 171—172., 283—284., 388—396.