Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

II. Miksa császár és király Szent Miklós püspök oltárának igazgatóságát, minden tartozékaival együtt 1571-ben Melegh Boldizsár választott csanádi püspöknek, valamint a leleszi Szent kereszt és az egri egyház nagy prépostjának adományozta haszonvételre és életfenntartásra, amíg az említett paróchiális egyház és az abban kegyesen alapított oltár megújítódik. Ez a szomorú viszontagság tartott 1715-ig. Aztán a valóság és az igazság ténye láthatóvá kezdett válni, mikor a szepesi kamarai igazgatóság a katolikus hitbuzgóság indíttatására Bokros Ferenc paróchut iktatta be, megállapította a jövedelmeket és kijelölte a szántóföldeket. A két oltáros pap lakóháza számára azt a két telket jelölte ki, amelyeken a két református prédikátor lakott; az egyiket, közvetlenül az urasági kúria mellettit Szent Jakab oltárához, a régi paróchia során; a másikat Szent Mihály arkangyal oltárához, a nevezett szent tiszteletére szentelt kápolna mellett. Az oltárigazgatók telkeiről elűzött reformátusok a ferencesek elhagyott telkén vonták meg magukat és ott királyi engedély nélkül iskolát és templomot építettek. Néhány év múltán — nem tudni — a paróchusok vagy a patrónusok nemtörődömsége következtében, a paróchus tartására rendelt két oltáros telek elhagyottá és temetővé vált. Az elhanyagolás oka az volt, hogy az egykori, régi romos Szent Domonkos rendi kolostort, amelyet 1370 körül, kelet felé a templom és a folyó közötti téren Erzsébet királyné alapított volt, 1747-ben Schönborn gróf újjáépítette a paróchus lakásának. 5. § A paróchus elveit jövedelmeit is visszaadják. A paróchus jövedelme IV. Béla 1277. évi kiváltságlevele — amelynek átírott másolatát a paróchia jegyzőkönyve is őrzi — a gabonatizedből és a malom jövedelméből állott. Hogyan vesztette el időjártával, kiváltképpen 1560 körül a paróchus az őt teljes egészében megillető bor- és gabonatizedet, a kilencedet — amelyet Schwendi, az idő szerint Munkács várának parancsnoka, rövid úton elvett — továbbá a malmot is —, amelyet a paróchus a XVI. században végig bírt — itt-tartózkodásuk alatt egyik télen a németek elpusztítottak a környékkel együtt —, azt a leleszi konvent alapítványi aktái között található 588, 589 és 590 számú oklevelek bizonyítják, amelyekben ezt olvassuk: a plébánia számára azelőtt egy bizonyos malom volt építve, de Schwendi úr idején, mikor itt táborozott, a környékkel együtt a németek elpusztították és lerombolták. A tized lefoglal ójához, Schwendi Lázárhoz benyújtott folyamodás szerint a papok a gabonadézsma fejében 200 keresztet kaptak, a bordézsma 16 hordó bor volt. Ez a tized a törvényes lelkipásztor hiányában az a katolikus