Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

nélkül nehéz lenne megállapítani. Én úgy vélem, ez akkor történhetett, amikor a magyarok az államalapítás és a keresztyénség felvétele után a németekkel és a szomszédokkal a kölcsönös árucsereforgalmat kezdték felvenni. Ez jeruzsálemi Endre (II. Endre) korában azaz a 13. század elején következhetett be. Akkor tájt jött létre ugyanis a szászok és a magyarok között az erős szövetség a király leányának, Erzsébetnek a thüringiai őrgróffal kötött házassága révén, és elsősorban érckutatásba járatos telepeseket csalogattak ide néhány helyre. De hogy a mezőváros Lamperháza neve honnan ered, azt megnyugtatóan nem lehet megmondani, hacsak arra nem gondolunk, hogy valamelyik birtokosáról, akinek a neve Lampertus volt, nevezték el.

28 Amennyire a legrégibb említésekről megállapítható, mindig régi erkölcsű és munkás hajlandóságú magyarok lakták. Néhány birtokosát is megemlíthetjük. Olvassuk tisztelendő Geréb László, egykori erdélyi püspök nevét, aki 1495-ben a város földesura volt. Aztán a kamara fennhatósága alá jutott, az birta, míg VI. Károly császár és király kegyességéből 1730-ban a Schönborn grófnak tett adománnyal, azok örök birtokába jutott.

29 2- § A város fekvése, kolostorai. Egyházai. Oltáralapítványai. Az egyház története, pusztulása, sírboltjai. Beregszász székhelye volt számos gazdag egyházi rend kollégiumának, valamint négy kolostornak: a Szent Domonkos rendi atyákénak, a Szent Ferenc rendieknek, az Erzsébet magyar királyné által 1370-ben alapított, a mezőváros határában álló Remete Szent Pálról elnevezett remete rendi atyákénak — akiknek itt vikáriusa is volt, és az alá volt rendelve a máramarosi perjelség —, valamint Szt. Domonkos apácáinak. Volt itt egy paróchiális egyház, amelyet messziről szállított kövekből kiváló bőkezűséggel építettek, és kitűnő dísszel ékesítettek, Zsigmond magyar király idejében, 1415-ben, Mindenszentek tiszteletére szenteltek fel. Tekintélyes nagyságú volt, nyolc oltárt számláltak benne, Erzsébet királyné mind a nyolcnak külön adományokkal ellátott oltárigazgatót rendelt. Az adományokat Lajos király megerősítette és kibővítette, amint az a leleszi konventtől 1523-ban és 1545-ben kivett oklevelek hiteles másolataiban olvasható. Ez az egyház kivételezettnek számít és az esztergomi érsek joghatósága alatt áll, amint azt IV. Béla király 1247-ben kiadott oklevele bizonyítja. Ennek ez a tartalma: „IV. Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Bulgária királya, Ráma, Szerbia, Galícia, Ladoméria, Kunország ura, min-