Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

III. fejezet A kaszonyi járás* Előszó Bereg megye e részét úgy nevezik Mezőkaszony mezővárosról. A nyugatra eső részt leginkább ruthének, a dél felé esőt ellenben magyarok lakják. Feladatunk szerint tekintsük át e járás mezővárosait és falvait. I. szakasz Mezőkaszony mezőváros A járásban csak ez az egy mezőváros van. A város körüli táj a zöldelő rétek és az igen jó gabonatermő földek miatt igen kellemes. A név is innen ragadt rá, a mező ugyanis campust jelent. A keletre néző dombok kiváló és igen jó ízű bort adó szőlővel vannak betelepítve, aztán a lakói magyarok, kevés katholikus, többségük helvét hitvallású, mindkét felekezet földműveléssel foglalkozik. Egykor a Maruznay család birtoka volt, de most többen birják. A mezőváros Szent Miklós napján (dec. 6.) tartott, a megyében és a szomszéd megyékben is legjelesebb sertésvásárairól híres. II. szakasz A kaszonyi járás falvai A járás falvai a táj nyitottsága következtében népesek és kedvező fekvésűek. Részben a Schönborn uradalom tartozékai, részben több nemes földesúré. Eléb ezeket, utánuk az utóbbiakat soroljuk fel. A munkácsi és szentmiklósi uradalom 1. Alsó-Schönborn (Novoje Szelő), kicsiny, de takaros falu, a gróf Schönborn Eugen által idetelepített igen szorgalmas németek lakják, termékeny határú. Anyaegyháza Munkács, annak templomos leányegyháza. 2. Pósaháza, Pausching, az előbbihez hasonló. 3. Váralja, Podhorod, Munkács várának szomszédja. 4. Klucsánk, 5. Üjdávidháza, közepes faluk, termékeny határral. 6. Nagylucska, mezei gazdálkodásra kiválóan alkalmas, de a mellette