Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)

A termelésre egy tanyát béreltünk ki a nánási határban, Tedejnek

11 hívták. Volt egy kis ház rajta és nagy gyümölcsöskert. Anyósomék kiköltöztek Tedejre lakni, a mák nőtt szépen, a korai fagy után magához jött és júniusban virágban volt a határ! De gyönyörű is egy virágzó máktábla, halvány lilás-rózsaszín virágaival, hullámzik, hajlik, amíg csak a szem lát. Az aratás ideje közvetlen elvirágzás után kellett legyen, a szirmok lehullatása után, mikor a tej nedvek még frissek a fejekben. Ez volt a kezdeti zöld eljárás. A levágott növényt teherautó hordta be a gyárba. Első sofőrünk Hajdú Sándor, mindvégig velünk maradt. A gyárban az első hűséges munkásgárda: Tóth Lajos, Szabó András, Gál Sanyi — a mindenre kész gépszerelő, Spéder Mihály, Gulyás András és Sándor, Tóth Pista, H. Molnár János és Szabó Balázs, a legügyesebb laboránsunk. Nem tudok mindenkit megemlíteni, de egy lelkes, tehetséges gárda, csupa lázas munkakedv és rajongó szeretet János iránt. Milyen büszke volt mindenki, aki dolgozhatott a „méreggyárban", ahogy a faluban hívták. A júliusi kánikula meghozta az első nehézségeket. A szecskázás, kikavarás ment elgondolás szerint, de a szűrés kétségbeejtően lassan megy, s az üstök sem bírják a tempót sűrítéssel. A levegőn kint állnak, a tűző napon hordókban erjedésbe jönnek, s futnak ki. Az anyag nagy része elvész. Pedig az üzem éjjel-nappal jár. János pihenés nélkül mindenütt ott van, én végzem a titrálásokat. Rezső, János öccse átjár esténként, hogy János pihenhessen egy-két órát. De hiába, nem sokat lehetett megmenteni, az eredmény nagyon kicsi, csak bemutatásra alkalmas. Eladást elkezdeni nem lehet vele. Végtelenül lehangoló és aggasztó a helyzet. János rögtön neki kezd, hogy javítson a tároláson. Mindent meg lehet oldani, csak idő legyen. Novemberben Jánoska súlyos tüdőgyulladáson esik keresztül. Kis forró testét a magas láz napokig nem hagyja el. Reszketünk az életéért. Végül is túlesik a krízisen és kezd magához jönni, de aggasztó köhögés marad viszsza a betegségből. Én is beteg vagyok, de nem szólok senkinek, úgyis annyi a gond. Pénz nincs semmire. Az egész család lehangolt. Péter ekkor eladta a nánási patikát és átjött lakni Szentmihályra. 1928 január. János vándorkivonót állított össze, amely a termelés helyén felvágja s kiáztatja a mákot és a levek lesznek zárt hordókban beszállítva. Néhány környékbeli gazdának lekötöttük a máktermését. A szűrést kiküszöbölve a beszállított levek egyenesen a sűrítő üstökbe kerülnek, ahol lekvársűrűségre lesznek besűrítve. Az eljárás ezzel sokkal gyorsabb, s a „lekvár" már nem erjedhet, eltartható. Sőt, a lekvárt szárítókeretekbe beszárít-