Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)

dik, a iegkisebb, a leggyengébb, a legtöbb bajjal felnevelt. Milyen féltő gond árad ki minden sorunkból, amikor egymásnak írunk róla! Mikor még kicsi, gyenge, nyomorult, még alig él, s hogy nem tud mindjárt repülni, mindenki gúnnyal és megvetéssel fordul el tőle — életképtelen, korai torzszülött úgy látszik —, hogy féltjük, hogy óvjuk, hogy virrasztunk mellette. Csak mi ketten. Meglátjuk-e felnőni, megerősödni valaha — vagy elpusztul-e megvetetten, mielőtt lábra állhatna? Nem tudja senki. Mi sem, de mi tudjuk, hogy vele elpusztul a becsületünk, s a becsülettel az életünk. Hány éjszaka álltunk a kis fehér gyermekágyaknál, nézve alvó kis angyalarcotokat! Ti szépek voltatok, egészségesek, vidámak, s mosolyogva néztétek a fejetek felett vonuló viharfelhőket. Hányszor kérdeztük egymást, hogy hagyjunk itt Titeket? De kint vajúdott, a halállal viaskodott a nagy beteg: a harmadik. Csak mi ketten álltunk a betegágynál. 1924. szept. 1. Szép verőfényes őszi napon, egyszerre jöttünk a Gyógynövénykísérleti Állomásra, két új vegyész. Apátok és én. Szeptember mindig kedves időm volt, valami újat, valami szépet, valami kezdést éreztem benne mindig. S ezen a szeptemberi napon kezdődött az igazi életünk. Különböző hátterekből, különböző tanulmányok után kerültünk össze. Különböző céloknak és munkaköröknek néztünk elébe. János gyógyszerészdiploma után, azzal a céllal jött fel Pestre, hogy gyógyszerész vegyészeti doktorátusi oklevelet szerezzen a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Falusi fiú volt, 28-ik évében karcsú, középmagas, barna hajú, komoly, szép vonásai intelligens, meleg, barna szemei lelkes ambíciót árultak el. Először gépészmérnök

5 akart lenni, s érettségi után fél évet töltött a Műszaki Egyetemen. De 1915-ben katonai szolgálatra lett behíva, s a háború végéig tanulmányai megszakadtak. Apja főjegyző volt egy alföldi nagyközségben (Büdszentmihályon,

6 a mai Tiszavasvári). Második legkisebb volt hat gyermek közül. Apját a háború alatt váratlanul nyugdíjazták, ami a jegyzői ház, föld stb. elvesztését jelentette. Házat kellett venniök, s így képtelenek voltak Jánost újra Pestre küldeni egyetemre. Két bátyja ekkor már befejezték tanulmányaikat. Péter gyógyszerész, Jóska doktor volt. Ekkor határozta el, hogy gyógyszerész lesz. Akkor még a gyógyszerészi tanulmány két gyakornoki év után kezdődött, amit Péter bátyja hajdúnánási patikájában tölthetett. Utána 1921-ben jött fel az egyetemre, részben gyűjtött pénzből, részben azzal a megegyezéssel, hogy Péter előlegezi költségeit, s azt a szünidőben ledolgozza a gyógyszertárban (amit pontos elszámolással le is törlesztett). A két év egyetemet sikerrel elvégezte, még egy gyakorlati év kellett a mestervizsgáig, amit 1924-ben kitűnő eredménnyel tett le. Ekkor már tűzzel-lélekkel vegyész akart lenni, állandóan kísérletezett a kis nánási laboratóriumban, ahol az első mákpróbálkozások is kezdődtek.