Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Margócsy József. Az anarcsi Czóbel család iratai

5. 2. 2. 2. 1. Cz. István (Ottó, Albert, Imre) Anarcson született 1847. szeptember 18-án. Keresztszülei: Czóbel Béla (5. 1. 1. — lásd a 11. sz. jegyzetet) és Gyürky Pálné Vay Erzse (Eveline testvére). Családjától távol végezte közép- és felsőiskoláit. A 70-es évek közepétől kapcsolódik be otthon a gazdasági felelős nehéz szerepébe — kevés sikerrel. 1887-ben esküdött meg báró Mednyánszky Margittal (1858—1937): a házasság meghozta a még megmaradt kb. 1000 holdnyi anarcsi vagyon kitisztázását, de az egészet az asszony nevére írták át. Az esküvő a Késmárk melletti Nagyőr (Nehre, most: Strasky) kastélyában történt. Ezentúl ott is laktak, csak ritkán jöttek Istvánok Szabolcsba, akkor is rövid időre. — Felvidéki kastélyukban nem foglalkozott az ottani birtokkal, gazdasággal sem, legfeljebb átmenetileg, kényszerből, amikor a bérlők változása közben tartósabb szünet állt be. Az anarcsi földet is bérlők kezelik; nemigen szól bele tevékenységükbe senki: a szülők, a testvérek apanázst kapnak az ősi ház és a szépen kiépített park használati jogával együtt. — István a század utolsó évtizedében a művelődés, a szellemi élet távolabb eső összefüggéseire keres magyarázatot. Két eszmetársa van: villogó szellemiségű sógora, a festő Mednyánszky László és annak barátja, az író Justh Zsigmond. Magányos töprengéseit négykötetes művében: Die Genesis unserer Kultur c. Lipcsében jelenteti meg (1901—1907).

10 Munkásságára nem nagyon figyel fel a társadalom, bár egyik-másik cikke a Huszadik Században jelent meg. Az utókor kevés kézikönyve emlékezik meg munkásságáról. Szinte azonos szövegük szerint tudni vélik, hogy meg akarta újítani a magyar arisztokráciát mégpedig a parasztság útján, s ezek szerint afféle paraszt-szocialista elveket vallott, — mint vele egy időben Bakunyin vagy L. Tolsztoj. Justh halála után (1895) már sógora társaságát is mind ritkábban élvezheti Nagyőrön: teljesen magányossá vált, legfeljebb testvérének, a náluk gyakran huzamosabb ideig is vendégeskedő Minkának mondja el súlyosabb gondolatait. Az arisztokrata társaság nem méltányolta, nem foglalkozott vele, sőt inkább elzárkózott tőle: kissé ellenségnek, de legalábbis filozofáló ködlovagnak tartották radikális cikkei, darwinista ihletésű dolgozatai miatt. A fővárosi szociológus, radikális körök pedig nem feledhették származását, társadalmi helyzetét: — ott arisztokratának, tehát idegennek tartották. Ráadásul István igen ritkán találkozott elvbarátaival, hiszen nem szeretett Pestre járni, de a radikális szociológusok sem kaptak meghívást Nagyőrbe. így csak romlott helyzete, nőtt magányossága, a háború idején, az impériumváltozást követően még inkább: az odalátogató rokonok, ismerősök üdvözlésére sem kerül elő szobájából. 1932 májusában halt meg az akkor már Strasky nevű falujukban. Három gyermekük nőtt fel.

20 5. 2. 2. 2. 2. Emmi — az ajaki r. k. anyakönyv szerint az előző nap szüle-