Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Henzsel Ágota: A nyíregyházi bokortanyák 1850. évi összeírása

Bérelni feltehetően inkább földet, nem tanyát béreltek, bár ennek ellentmond egy eset, amikor bérlőt említ az összeírás ott, ahol a gazdának nincs földje (XV. P. 349.). Találkozunk bérlővel tanyátlan földtulajdonosnál, özvegyeknél és a 13 említés közül hatszor árváknál. Olyankor tehát, ha a tulajdonos nem maga művelte földjét, vagy nem lakott ott, megfelelő díjért átengedte földjét a bérlőnek. Ecseri Lajos (VIII. P. 191.) böszörményi lakos, aki egyszerre bérlőt is, felest is alkalmaz. Nyíregyházán ekkortájt a bérbe vett föld 3/4 katasztrális holdjaként 4—8 pengőforint bérleti díjat fizettek évenként.

42 Feles 14 esetben került a jegyzet rovatba, néha feles szántónak nevezve. A felesek, mint a bérlők is, azok földjét művelték, akik valamilyen oknál fogva arra nem voltak képesek, vagy ahol a gazda és családja munkaereje nem volt elegendő. Munkájukért a termés bizonyos részét, nevük alapján felét kapták. A felesek helyi alkalmazásáról a szolgabírói hivatal körrendeletének 34 kérdésére 1855-ben adott válaszok részletesen tájékoztatnak.

43 Eszerint a feles és tulajdonos megállapodását befolyásolták a személyes viszonyok, a föld minősége és távolsága is. Kapások esetében azt a szokást tekintik általánosnak, hogy a feles vállalkozó a földet beszántja, beveti, a termés felét hazaszállítja a tulajdonosnak, míg a föld gazdája a maga felét bekapáltatja és letöreti. Gabonaféléknél a feleseket terheli, hogy fele részben felszántsák, feles maggal bevessék, kepe részért saját élelmükön learattassák, a termést behordják, kinyomtassák, a szemet és szalmát fele részben hazahozzák. Bérlőt és felest a nagyobb, 2—4 kötélnyi földdel rendelkezőknél említenek. Ugyanaz a gazda, akinél bérlőt, vagy felest találunk, gyakran zsellért is alkalmaz (IX. P. 251., XXXII. P. 737., 738.), több palotában azonban egyáltalán nem említik őket. Bérlők és felesek közös vonása, hogy gyakran maguk is tulajdonosok. Saját palotájuk tehetősebb gazdái mellett szerepelnek, nem ritkán szomszédok (Juhász Mihály tanyai bérlő, XII. P. 60., 61.). Különösen felesekre érvényes, de zselléreknél is előfordul, hogy a tulajdonosként összeírt és a jegyzetben szereplő azonos családnevű, valószínűleg rokon. (XII. P. 270. Mócsán János öreg — felese Mócsán János ifjú.) (VII. P. 165. Dankó János — tanyai zsellér Dankó András.) A tanyai gazdálkodás nagy munkaerőigényét a felsoroltak nem tudták kielégíteni. Náluk jóval nagyobb számban foglalkoztattak cselédeket, béreseket, akik meghatározott fizetségért dolgoztak. Róluk az 1850-es adatfelvétel nem tesz említést, későbbi adatok alapján azonban számuk több százra tehető.

44